Történetem előzményeit itt olvashatod.    Elérkezett a nap, odaértem az ajtó elé és amikor felhívtam a doktornőt, hogy megérkeztem, akkor villant belém, hogy mi van, ha elbuktam. Ültem a kis fehér padon, és magam elé meredten próbáltam ésszerűen gondolkodni, egészen addig pozitívan tudtam erre a napra tekinteni, mégis most rám tört a félelem. Ha még… Tovább »

Sokáig tépelődtem, egyáltalán megírjam-e ezt a bejegyzést. Aztán úgy döntöttem igen, ez is az életem része, bármennyire fájó, bármennyire nehéz. Adtam magamnak egy kis időt, hogy letisztuljanak a gondolataim, és mivel Bogyónál is rengeteget segített, hogy kiírom magamból a történteket, úgy döntöttem most is ezt a terápiát választom. Eltelt pár hónap Bogyó elvesztése után, és… Tovább »

  Zsarnokra vágyva   Bárcsak ne aludhatnék hónapokon át, Verné fel a szomszédokat vad hisztériád! Kapnál a hajamba, amint kezed felé száll, Lennél a zsarnokom, míg az otthon romban áll.   Sírnék én is veled, magatehetetlen, Mondhatnák az utcán: „Nézd már! De ügyetlen!” Címkézhetnének, ha kell, rossz anyává válok, Nem veszek csokit és utcán kiabálok…. Tovább »

Őszinte szeretnék lenni. Fogalmam sincs hogyan álljak neki ennek a posztnak. Egy biztos: meg kell írnom. Hol is kezdjem? Talán az elejétől fussunk végig a mai napig.  Sokan az ismerőseim közül már tisztában vannak vele, hogy elvégeztem két évet az orvosin. Ehhez három évre volt szükségem. Amikor először végeztem a második évemet, ott kettő kivételével… Tovább »

Kellő idő elteltével már nem színtiszta feketén tudok visszaemlékezni erre a napra. Akármilyen furcsán hangzik, attól, hogy a Sors a gyermekemet elvette, adott valami mást is. Ezeket szeretném most összeszedni: 1, Van, hogy idegesítő a vigasz A vetélés utáni napokban a falra tudtam volna mászni bizonyos mondatoktól. Tudom, hogy a jó szándék és a segíteni… Tovább »

A tragédia bekövetkezte után a hír feldolgozásán túl a másik legnehezebb feladat volt eldöntenem, hogy mégis, hogyan gondoljak rá ezek után? Annyira apró, megfoghatatlan és törékeny volt, semmi emlékünk sincs tőle, azon a pár ultrahangos fotón kívül, mégis, hogyan őrizzem meg?  Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de eszeveszettül kerestem a segítő képzeteket, próbáltam kitalálni hová… Tovább »

  Reggel hétre be kellett mennem a kórházba, hogy levegyék a vért, és utána ráértem csak délután visszamenni, mert a műtéti program és a kisműtétek után a “lamináriások” a nap utolsó felvonása, pontosan tudtam. Görcsben állt a gyomrom, pedig jól tudtam mi fog történni, hova megyek, kikkel fogok találkozni, és hogy mindenki kedves lesz velem…. Tovább »

  Most már elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy megírjam azt a bizonyos három napot. Életem legrosszabb három napját. Abban reménykedem, ha kiírom magamból, talán a sorok belekapaszkodnak, és magukkal rántják ide a monitorra a emlékezés fájdalmát is egy kicsit, még jobban megkönnyebbül a lelkem. Aznap reggel nagyon furcsa dolgot vettem észre magamon. Amikor hazaértünk… Tovább »

Megmutattam volna neked, hogy az élet csodás lehet. Reggel huncut napsugarat, ahogy kis szemedhez szalad. Tincseid közt szél játékát, Szobád falán fa árnyékát, Harmatcseppben kis világot, fűszálak közt csepp virágot. Fogtunk volna falevelet, amit a szél felreptetett, Tenyeret csiklandozó tücsköt, Frissen kisült kifli csücsköt, Cica mancsát, kutyus fülét, almát, diót, dinnyét, fügét, Plüssállatkát kisorcádon, kispárnát,… Tovább »

Ahhoz még nem érzem elég erősnek magam, hogy a történetünket befejezzem, ahhoz kell még pár nap, addig még tisztulnak a dolgok. De addig is szeretném megosztani veletek ezt a versemet, amit aznap este írtam, amikor megtudtuk, hogy nincs szívhangja a kisbabánknak.   Missed AB   Mikor megláttam a két kis csíkot a pozitív teszten, A… Tovább »