Essentia Feminae

Fényedet könnyű szeretnem – saját vers

Szemedet kutatom, mélyen belenézek, Fényedet könnyű szeretnem, hát mutasd sötétséged! Mutasd a fáradtat, mutasd a balgát, Mutasd apróságon felcsattant haragját!   Barnás feketében örvénylek, elvesztem, Benned a jövőm, múltam és jelenem. Szerelmem forró, belülről átéget, Fényedet könnyű szeretnem, hát mutasd sötétséged!   Mikor teljes lesz a kép, s szürkében pompázunk, Az Élet viharában kézen fogva… Tovább »

A bohóc – vers

          A Nap már lemenőben, a határt estfátylával fedi, Vöröslő kezével a csillagokat helyükre teszi. Hol ékesebb, hol halványabb fénypont akad a ruhára, S még visszatekint félkacéran Univerzumára.   Viszont a lágyesésű selyemfátyol árnyéka alatt, Ahol az ember az álmaiból már régen kiapadt, Egy szúróságú fenyőerdő sötét lombjai között, Bohóc üldögél,… Tovább »

Fohász nagyszüleimért – vers

Istenem! Te hallasz, Te látsz, Hallgasd hát meg e csöppnyi fohászt Nagyszüleimért, ők dolgos emberek, Kik nekem szülőket szeretetben neveltek. Vedd el fájdalmukat, a betegségeket, Ne érezzék többé lábukat merevnek! Add a régi erőt karjaikba, lábaikba, S bólints rá csendesen legféltettebb vágyaikra. Adj nekik nyugalmat, házaikba meleget, Életükben dolgoztak, szenvedtek már eleget. Töröld le szemeikből… Tovább »

Búcsú nélkül – vers

  Este volt már, hideg, kemény este. Talán már a Nap is az új virradót leste. Egy autó veszi a kanyart, jobbra és balra, Hogy miért ment, azt mély titok takarja. Egy nő ült benne, magányosan, csendbe, Majd egy csattanással tért vissza a jelenbe. Nyikorgó fékek, az eső hangja a csöndbe veszett, Csak annyit tud,… Tovább »

Az élet egy nagy habfürdő – vers

        Az élet egy nagy habfürdő, több semmi. Születéskor próbálnak a hab tetejére tenni, Hol vastagabb, hol vékonyabb a réteg, min lebegsz, Ha nagyon vékony, hamar a víz mélyében lehetsz. Ha kellő vastag átölel és fenn tart amíg lehet, Várja, míg erős leszel, aki új útra lelhet. Szülőkként óvnak, de ahogy az… Tovább »

Letisztult fájdalom – vers

Letisztult fájdalom   Csomó gomolyog torkomban, hangom remeg, Könny ül a szememben és szívem megreped. A végtelent ígértük egymásnak, nem ezt, Azt mondtam szeretlek, s te azt mondtad szeretsz. Hittük, hogy megtaláltuk, és a keresésnek vége, Boldogan néztem közös jövőnk elébe. Mindenem odaadtam: szívem, lelkem, álmaim, Te voltál minden napom, gondolatom, vágyaim, Most mégis lelkem… Tovább »

Egy emlék – vers

Egy emlék    Van egy emlék, mely nyugodni nem hagy, S mindig visszatér, kegyelmet nem ad, Lehet, hogy álom, lehet, hogy nem, Akármi is, el nem felejtem.   Sötét éjszaka, egyedül sétálok, Itt-ott megbotlok, de mindig felállok, Megyek pár lépést, hallok hangokat, Ijesztő, jajongó, mély sóhajokat. Megtorpanok, szívem dobban, Érzem, lassan lent vagyok a porban… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!