Az elmúlt héten igazán sok öröm ért: Feküdni Flóra mellett az ágyon és hallgatni az esőt Megcsinálni egy régóta halogatott feladatot Fél estét átbeszélgetni a férjemmel Egyre jobban élvezni a vezetést, érezni a fejlődést Bejelentkezni az új házunkba Kipihenni magam, mert Flóra az elmúlt héten csak egyszer-kétszer kelt csak fel Olvasni… regényt, cikkeket, értékelést Új… Tovább »

A nagy feladatunk erre a hétre, hogy címet találjunk a memoárunknak. Érdekes feladat, egy szóval jellemezni az életed. Először a cetlik jutott eszembe, mivel a verseimet is, és sok-sok dolgot lejegyzetelek mindenféle cetlire, így egy rakattal van tele már a ház, amiket aztán mindig újra és újra elkeverek, de ennél azért több vagyok. Innen jött… Tovább »

Sziasztok! Az eheti kreatív feladataim igencsak nyögve-nyelősen készültek el, de elkészültek. No, nem a tennivalókkal voltak bajok, csak most egyrészt eléggé beszippantott a fényképezés (nicsak! Már hat is a könyv. 🙂 ), másrészt egy babóca mellett nem mindig arra van időnk, amit elterveztünk.  A fő feladat egy “művész- amulett” készítése volt. Először rengeteg ötletem támadt,… Tovább »

    Az elmúlt időszak tökéletes volt számomra ahhoz, hogy megtanuljak elengedni dolgokat. Itt most nem feltétlenül kézzel megfogható tárgyakra gondolok, hanem szokásokra, berögződésekre, és igen-igen, egy időre el kellett engednem bizonyos kedvelt időtöltéseket, és szeretett szerepeket is, az ép elmém megőrzése céljából.  Véget ért a gyakorlat, és elkezdődtek az oktatási hetek. Korábban naivan azt… Tovább »

Sziasztok! Nem szeretnék szabadkozni, sem kifogásokat gyártani, egyszerűen ismét szelektálásra került a blog írása az egyéb teendők mellett. Hiszen amellett, hogy hatalmas energiát ad az írás, igencsak időigényes, és nem szerettem volna, ha a bejegyzések minőségének kárára megy az időhiányom. Nem szeretném, ha a kis cikkeimnek “izzadságszaguk” lenne. Azért eleinte próbáltam még fenn-fenn tartani, legalább… Tovább »

Kicsit elcsúsztam a blog írásával, sajnálom, hogy a múlt héten a happy hétindítón kívül nem jutott időm/energiám újabb cikket írni, ráadásul most is csúszásban jelennek meg a boldogságok… no, nem baj, ebből is látszik, hogy egy csöppet felgyorsul az életem, csak győzzem utolérni! 🙂 Jöjjenek hát a boldogságok, ahogy a mondás is tartja: Jobb később,… Tovább »

Őszinte szeretnék lenni. Fogalmam sincs hogyan álljak neki ennek a posztnak. Egy biztos: meg kell írnom. Hol is kezdjem? Talán az elejétől fussunk végig a mai napig.  Sokan az ismerőseim közül már tisztában vannak vele, hogy elvégeztem két évet az orvosin. Ehhez három évre volt szükségem. Amikor először végeztem a második évemet, ott kettő kivételével… Tovább »

Kellő idő elteltével már nem színtiszta feketén tudok visszaemlékezni erre a napra. Akármilyen furcsán hangzik, attól, hogy a Sors a gyermekemet elvette, adott valami mást is. Ezeket szeretném most összeszedni: 1, Van, hogy idegesítő a vigasz A vetélés utáni napokban a falra tudtam volna mászni bizonyos mondatoktól. Tudom, hogy a jó szándék és a segíteni… Tovább »

A tragédia bekövetkezte után a hír feldolgozásán túl a másik legnehezebb feladat volt eldöntenem, hogy mégis, hogyan gondoljak rá ezek után? Annyira apró, megfoghatatlan és törékeny volt, semmi emlékünk sincs tőle, azon a pár ultrahangos fotón kívül, mégis, hogyan őrizzem meg?  Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de eszeveszettül kerestem a segítő képzeteket, próbáltam kitalálni hová… Tovább »

Ismét eltelt egy hét, és ahogy közeledik a tavasz, úgy érzem én is kezdek a természettel együtt újraéledni. Bár azért időnként még bosszantóan alacsonyra süllyedt a hőmérőnk higanyszála, egész elviselhető már ez az időnként előkukkantó napocska, felszáradó pocsolyák, és határozottan jégmentes közlekedés kombinációja. Szeretem. Gyere csak, gyere Tavasz! Már nagyon hiányzol! De addig is, nézzük… Tovább »