Megmutattam volna neked, hogy az élet csodás lehet. Reggel huncut napsugarat, ahogy kis szemedhez szalad. Tincseid közt szél játékát, Szobád falán fa árnyékát, Harmatcseppben kis világot, fűszálak közt csepp virágot. Fogtunk volna falevelet, amit a szél felreptetett, Tenyeret csiklandozó tücsköt, Frissen kisült kifli csücsköt, Cica mancsát, kutyus fülét, almát, diót, dinnyét, fügét, Plüssállatkát kisorcádon, kispárnát,… Tovább »

          A Nap már lemenőben, a határt estfátylával fedi, Vöröslő kezével a csillagokat helyükre teszi. Hol ékesebb, hol halványabb fénypont akad a ruhára, S még visszatekint félkacéran Univerzumára.   Viszont a lágyesésű selyemfátyol árnyéka alatt, Ahol az ember az álmaiból már régen kiapadt, Egy szúróságú fenyőerdő sötét lombjai között, Bohóc üldögél,… Tovább »

Istenem! Te hallasz, Te látsz, Hallgasd hát meg e csöppnyi fohászt Nagyszüleimért, ők dolgos emberek, Kik nekem szülőket szeretetben neveltek. Vedd el fájdalmukat, a betegségeket, Ne érezzék többé lábukat merevnek! Add a régi erőt karjaikba, lábaikba, S bólints rá csendesen legféltettebb vágyaikra. Adj nekik nyugalmat, házaikba meleget, Életükben dolgoztak, szenvedtek már eleget. Töröld le szemeikből… Tovább »

        Az élet egy nagy habfürdő, több semmi. Születéskor próbálnak a hab tetejére tenni, Hol vastagabb, hol vékonyabb a réteg, min lebegsz, Ha nagyon vékony, hamar a víz mélyében lehetsz. Ha kellő vastag átölel és fenn tart amíg lehet, Várja, míg erős leszel, aki új útra lelhet. Szülőkként óvnak, de ahogy az… Tovább »

Letisztult fájdalom   Csomó gomolyog torkomban, hangom remeg, Könny ül a szememben és szívem megreped. A végtelent ígértük egymásnak, nem ezt, Azt mondtam szeretlek, s te azt mondtad szeretsz. Hittük, hogy megtaláltuk, és a keresésnek vége, Boldogan néztem közös jövőnk elébe. Mindenem odaadtam: szívem, lelkem, álmaim, Te voltál minden napom, gondolatom, vágyaim, Most mégis lelkem… Tovább »

Egy emlék    Van egy emlék, mely nyugodni nem hagy, S mindig visszatér, kegyelmet nem ad, Lehet, hogy álom, lehet, hogy nem, Akármi is, el nem felejtem.   Sötét éjszaka, egyedül sétálok, Itt-ott megbotlok, de mindig felállok, Megyek pár lépést, hallok hangokat, Ijesztő, jajongó, mély sóhajokat. Megtorpanok, szívem dobban, Érzem, lassan lent vagyok a porban… Tovább »