Az elmúlt heti nagy feladat egy hatszavas memoárt írni. Az enyém így hangzik: Igazságtalanul kevés óra van egy napban. Mindig időhiányban vagyok, nagyon ritkán van, hogy úgy fekszem le aludni, hogy mindennel tudtam foglalkozni, amivel aznap szerettem volna. Vagy az idő fogy el, vagy az energia, és nyugisabb teendők után nézek. Régebben azt hittem azért… Tovább »
Heti kreatív – 7. hét
Az elmúlt heti nagy feladat egy hatszavas memoárt írni. Az enyém így hangzik: Igazságtalanul kevés óra van egy napban. Mindig időhiányban vagyok, nagyon ritkán van, hogy úgy fekszem le aludni, hogy mindennel tudtam foglalkozni, amivel aznap szerettem volna. Vagy az idő fogy el, vagy az energia, és nyugisabb teendők után nézek. Régebben azt hittem azért… Tovább »
A héten megkérdezték tőlem, miért mindig egy ilyen kis rajzolt tündérrel “illusztrálom” a heti kreatívokat. Sokáig keresgéltem, mi lenne a megfelelő rajz, először arra gondoltam, ennek is fix képe lesz minden héten, mint a Happy hétindítónak ( igen, nekem is jobban tetszettek a kollázsok és sokkal szemléletesebbek voltak úgy az apró boldogságok, de sajnos most… 
A nagy feladatunk erre a hétre, hogy címet találjunk a memoárunknak. Érdekes feladat, egy szóval jellemezni az életed. Először a cetlik jutott eszembe, mivel a verseimet is, és sok-sok dolgot lejegyzetelek mindenféle cetlire, így egy rakattal van tele már a ház, amiket aztán mindig újra és újra elkeverek, de ennél azért több vagyok. Innen jött… 
Az elmúlt hét nem tartogatott túl nagy feladatot a számomra. A könyv készítői úgy vélték valakinek kevés lesz ez az egy hónap, hogy nekiálljon alkotni, így az volt az elmúlt hét kihívása, hogy írjuk le az egyik lapra a kifogásainkat, miért nem álltunk még neki, aztán tegyük háromdimenzióssá. Nekem nincs kifogásom… vagyis, van, csak nem… 
Az elmúlt hét fő kreatív feladata az volt, hogy szólítsuk meg a múzsánkat. Az enyém is egy ideje, úgy szundikált körülöttem, mint itt a képen. Sokat gondolkodtam, egyszerűen el sem tudtam volna képzelni, hogy másképp szólítsam meg a múzsámat, mint versben, viszont semmi ihletem nem jött hozzá. Vicces, ördögi kör. Aztán az egyik éjszaka, miután… 
A boldogságtervvel párhuzamosan elkezdtem egy másik könyvet is, ami kicsit a kreativitást hivatott felébreszteni, felrázni, vagy bizonyos esetekben addig csalogatni a kis huncutot, amíg az nem hajlandó visszabújni az emberbe. Mert abban biztos vagyok, hogy mindannyian végtelenül kreatív emberek vagyunk, csak aztán a rohanós felnőtt életben nem igazán van időnk ezt a tehetségünket ápolgatni, fejleszteni,… 