Reggel hétre be kellett mennem a kórházba, hogy levegyék a vért, és utána ráértem csak délután visszamenni, mert a műtéti program és a kisműtétek után a “lamináriások” a nap utolsó felvonása, pontosan tudtam. Görcsben állt a gyomrom, pedig jól tudtam mi fog történni, hova megyek, kikkel fogok találkozni, és hogy mindenki kedves lesz velem…. Tovább »
“Műszeres befejezés”
Reggel hétre be kellett mennem a kórházba, hogy levegyék a vért, és utána ráértem csak délután visszamenni, mert a műtéti program és a kisműtétek után a “lamináriások” a nap utolsó felvonása, pontosan tudtam. Görcsben állt a gyomrom, pedig jól tudtam mi fog történni, hova megyek, kikkel fogok találkozni, és hogy mindenki kedves lesz velem…. Tovább »
Most már elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy megírjam azt a bizonyos három napot. Életem legrosszabb három napját. Abban reménykedem, ha kiírom magamból, talán a sorok belekapaszkodnak, és magukkal rántják ide a monitorra a emlékezés fájdalmát is egy kicsit, még jobban megkönnyebbül a lelkem. Aznap reggel nagyon furcsa dolgot vettem észre magamon. Amikor hazaértünk… 
Megmutattam volna neked, hogy az élet csodás lehet. Reggel huncut napsugarat, ahogy kis szemedhez szalad. Tincseid közt szél játékát, Szobád falán fa árnyékát, Harmatcseppben kis világot, fűszálak közt csepp virágot. Fogtunk volna falevelet, amit a szél felreptetett, Tenyeret csiklandozó tücsköt, Frissen kisült kifli csücsköt, Cica mancsát, kutyus fülét, almát, diót, dinnyét, fügét, Plüssállatkát kisorcádon, kispárnát,… 