Essentia Feminae

Egy emlék – vers

Egy emlék    Van egy emlék, mely nyugodni nem hagy, S mindig visszatér, kegyelmet nem ad, Lehet, hogy álom, lehet, hogy nem, Akármi is, el nem felejtem.   Sötét éjszaka, egyedül sétálok, Itt-ott megbotlok, de mindig felállok, Megyek pár lépést, hallok hangokat, Ijesztő, jajongó, mély sóhajokat. Megtorpanok, szívem dobban, Érzem, lassan lent vagyok a porban… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!