Balatonon nyaralós, eddig a nagy melegben kipurcanós, aztán tegnaptól az esőben felfrissülős happy hétindító következik! 🙂
A héten bővelkedtem a szép eseményekben. Hétfőn és kedden otthon találtam ki magamnak kisebb elfoglaltságokat, így készült egy a régi nadrágjaim felhasználásával egy kis rongyszőnyeg. Több időt vett igénybe, mint azt eredetileg terveztem, de így talán az értékét is többre tartom. Közben zenét hallgattam, Jóbarátokat néztem amikor odafigyelést nem igénylő szakasz következett, és élveztem minden pillanatát. Kicsi is lett, nem is tökéletes, de az én kezem munkája, és azóta akárhányszor ránézek, kisebb fajta büszkeség fog el, ilyen pár nadrág második élete. Tutyi is a segítségemre volt, bár őt leginkább akkor tetszett a szőnyeg, amikor még cafatokban volt, és jól be lehetett bújni a sok-szövet-szalag közé.
Ebben a nyári hőségben az ember legnagyobb barátja a sok-sok folyadék, én is készítettem egy nagy üvegnyi limonádét magunknak, szigorúan cukor nélkül, helyette kétszer annyi citromal és gyömbérrel, meg sok-sok jégkockával. Imádom, amúgy is a citromos vizet, így igazáól nem is nagyon kellett odafigyelnem, hogy a napi három liter meglegyen.
Az esti órákban, amikor kicsit már hűvösebb volt, és a szél is lengedezett időnként jó volt kiülni a teraszra a magam kis küblijével és egy jó könyvvel. Felszerelkeztem legutóbbi otthontartózkodásunknál, minden olyan könyvet, amit még nem olvastam ki hazahoztam. A pesti készletünk sajnos már teljesen olvasottá vált. Szerencsére így volt bőven választékom, milyen történetnek álljak neki. 🙂
Voltam szülőszobán is a héten egy műszakot, és bár szülést nem tudtam végigkísérni, minden baba épen és egészségesen a Világra jött, ami azért külön örömöt ér. Láthattam valódi köldökzsinór csomót, és részese lehettem egy sürgős császármetszés forgatagának is, szóval valódi kis „szerencse-gyermekek” születtek a héten. Jókor, jó szakember kezei közé kerültek.
A nőgyógyászatos műszakom sem volt unalmas, a tizenkét órát végig kellett pörögni, hogy ne legyen csúszásban az ember, nagyon elfáradtam, de azért hálás vagyok az ilyen napokért is. Hasznosnak érzem magam, igazán meglátszik a munkánk, és azért a sok szaladgálás közepette igyekeztem arra is időt szakítani, hogy akiknek lelkileg volt szüksége egy kis beszélgetésre, számukra is legyen pár bíztató szavam. Ironikus, hogy mindig pont akkor kell tovább bent maradnom, amikor megbeszéljük, hogy a férjem jön be értem, szegény most is majdnem egy órát várt rám.
A műszak után pedig hazamentünk, pár dolgot még összecsomagoltunk, és irány a Balaton! Ránk fér már ez a kikapcsolódás, a városi környezet már taszított, mindketten a zöldhöz vagyunk hozzászokva, hogy bármikor kimehetünk kicsit az udvarra „pücskörészni”, túl sokáig voltunk most bezárva. A melegben mindenki sokkal feszültebb, az utakon, a munkahelyen, és még otthon is megnőtt a nézeteltérések száma, legjobb ilyenkor nyaralni menni, el a forróságból, el a mindennapokból, feltöltődünk, lenyugszunk kicsit, újra egymásra találunk. Írtam már a Balatonról, ha évről évre másképp is, de mindig közelebb hoz minket. Kíváncsi vagyok ez az év mit tartogat. Anyósomékkal leszünk pár napot, aztán kettecskén, végül a barátaink érkeznek hozzánk. Ez lesz az első nyaralásunk, hogy barátokkal jövünk, így-őszinte leszek- egy kis izgalom bújkál bennem. De ez majd a jövő hét bejegyzésének története lesz. 🙂
Örülök, hogy erre jártál, várlak vissza!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: