Az elmúlt heti nagy feladat egy hatszavas memoárt írni. Az enyém így hangzik:
Igazságtalanul kevés óra van egy napban.
Mindig időhiányban vagyok, nagyon ritkán van, hogy úgy fekszem le aludni, hogy mindennel tudtam foglalkozni, amivel aznap szerettem volna. Vagy az idő fogy el, vagy az energia, és nyugisabb teendők után nézek. Régebben azt hittem azért van ez, mert rosszul osztom be az időmet, mára már rájöttem, hogy csupán túl sokat akarok beleszuszakolni egy napba. A várandósság megtanított lazítani kicsit, könnyebben elengedem a dolgokat, senkinek sem lesz baja, ha csak másnap mosogatok el, vagy nem lesz lelki-sérült a férjem, ha neki kell felporszívózni. Továbbra sem fér bele minden egy napba, de megtanultam, hogy soha nem is fog, úgyhogy vagy akkor szakítok időt a családomra, barátokra, hobbijaimra, amikor csak tudok, vagy egyáltalán nem szakítok rájuk. Inkább az előbbit választottam, mert sokkal boldogabb vagyok egy óra beszélgetés vagy fényképezés után, mintha csillogna a gáztűzhely. Nem vagyunk egyformák, biztosan van, akinek a makulátlan otthona ad örömöt, én nem tartozom közéjük, és már nem is érzek emiatt bűntudatot.
A zumba a léleknek ezen a héten nem jött össze. Sajnos az elképzelhetetlen, hogy én két órát csak feküdjek egy függőágyban, és ne csináljak semmit. Ezt elnapoljuk a nyugdíjas évekre! A másik sem jött össze, hogy vegyek fel egy jelenetet az Élet csodaszép című filmből, de legalább addig eljutottam, hogy megnéztem….még ha hat részletben is….A harmadik pedig, hogy találd meg a legjobb kilátót és nézd meg a naplementét már a múlt héten teljesült. Élveztem nagyon, fényképeztem is, a Happy hétindítóba is bekerült. 🙂 Kíváncsian várom a következő kihívásokat!
Köszönöm, hogy erre jártál!
Kommentek