Szemedet kutatom, mélyen belenézek,
Fényedet könnyű szeretnem, hát mutasd sötétséged!
Mutasd a fáradtat, mutasd a balgát,
Mutasd apróságon felcsattant haragját!
Barnás feketében örvénylek, elvesztem,
Benned a jövőm, múltam és jelenem.
Szerelmem forró, belülről átéget,
Fényedet könnyű szeretnem, hát mutasd sötétséged!
Mikor teljes lesz a kép, s szürkében pompázunk,
Az Élet viharában kézen fogva ázunk,
Szemedbe nézve a szívemben fellobban:
Szeretem a fényeidet, de árnyaidat még jobban!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: