A boldogságtervvel párhuzamosan elkezdtem egy másik könyvet is, ami kicsit a kreativitást hivatott felébreszteni, felrázni, vagy bizonyos esetekben addig csalogatni a kis huncutot, amíg az nem hajlandó visszabújni az emberbe.
Mert abban biztos vagyok, hogy mindannyian végtelenül kreatív emberek vagyunk, csak aztán a rohanós felnőtt életben nem igazán van időnk ezt a tehetségünket ápolgatni, fejleszteni, így összeszárad, elhervad, mint egy öntözetlen virág. Nagy szerencse, hogy ez amolyan hagymás virág, mélyen belül azért megmarad, és ha földbe teszi, megöntözi az ember, akkor aztán szépen kihajt, és csodálatos bimbókat, illatokat hoz az életünkbe.
Én is hagytam kissé elkopni a kreativitásomat, és ez megmutatkozik az életem több területén is. Jól bevált rutinokban kezdtem el élni az életemet, és kevés kreativitást igénylő kihívásnak tettem csak ki magam. Pedig hatalmas szükségem van a kreatív gondolatokra, pláne ha egy kisgyerek figyelmét akarja lekötni az ember, de ugyanígy érzem a hiányát az írás, versírás, fényképezés terén is. Éppen ezért úgy döntöttem felélesztem a bennem rejlő bátor, kreatív, lelkes és kíváncsi gyermeket ( amúgy is hajlamos vagyok túl komolyan venni magam), és ebben Pam Grout: Kreatív lélek című könyve lesz a segítségemre.
Maga a könyv rendkívül izgalmas. Könnyed hangvételű, vicces, mégis egy rakat motiváló idézet van benne, maga az olvasása is kirángatja az embert a megszokásból. Észrevettem magamon, hogy egy eddig számomra ismeretlen belső hangon olvasom a könyvet, tényleg, mintha egy másik énemet csalogatná elő. 🙂 Végeredményül pedig szeretném magam én is ilyen ágas-bogas virágzó fejű lánynak érezni, mint itt a képen:
Minden hétnek megvannak a maga feladatai, az első héten vásárolni kellett turkálóból egy ruhát. A könyv azt írja “legfelháborítóbb” ruhát, én ezt úgy módosítottam, hogy olyan ruhát, amit soha az életben nem vennék fel, annyira nem én vagyok. Így esett a választásom elsőként egy nagyon tarka, fodros felsőre, amiben a cseppnyi szimmetria sem volt. Aztán kicsit hátrébb mentem a sorok között, és az öltözőfülkék megpillantottam A RUHÁT. Rögtön belémhasított a gondolat: “Úristen! Pont erre van szükségem!” és már tettem is vissza a színkavalkád felsőt és gyömöszöltem a kosárba a – most figyelj- plüss, piros, Mickey egeres kezeslábast, Mickey egér kapucnival. Már csak azért az arcért is megérte, amikor az eladó beütötte a pénztárgépbe, és rám nézett, aki akkor szokásosan farmer, barna felső, bézs ballonkabát, szemüveg barna táska kombóban feszítettem, ezres vigyorral, talán az őrület vigyorával az arcomon. Szerencsémre a férjem maximálisan támogat mindenben, bár sokszor hülyeségnek tartja amit a fejembe veszek, sohasem akar lebeszélni, vagy hátráltatni. Most is eljött velem vásárolni, és együtt pukkadoztunk a nevetéstől a kasszától eljövet az arckifejezéseken. A ruhához annyit fűzött, sohasem fogom felhúzni, de megvenni legalább vicces volt. Nem is tévedhetett volna nagyobbat, bár bevallom, én sem fogadtam volna nagy összegben, hogy valaha felhúzom ezt a hacukát. Mégis. Eleinte csak egy próbának indult, de annyira kényelmes, és annyira gyereknek érzem magam benne, hogy azóta az egyik kedvenc otthoni viseletem. Mindig ugrálhatnékom van, amikor felveszem! 😀
A másik feladat az volt, hogy nézzünk meg három kevésbé ismert tényt Martin Luther Kingről. Eddig is nagyjából tudtam ki ő, mivel foglalkozott, és persze a híres beszédét is ismertem, de sok érdekességet olvastam róla a héten, amiket eddig nem is gondoltam volna. Nem lövöm le a poént, hogy én miket találtam legérdekesebbnek, hátha valaki szeretné követni a feladatokat, jó kutakodást!
A harmadik pedig, hogy készítsünk testrész alakú sütiket. (Igen, vannak elég elrugaszkodott feladatok is, és még lesznek cifrábbak is, ahogy beleolvasgattam! 🙂 ) Mivel én most pont igyekszem megint odafigyelni rá, hogy mit eszek, nem sütiket gyártottam, hanem retekből faragtam, és nem is testrészeket, hanem inkább szerveket. Így ettem reggelire egy szemgolyót, vesét, szívet, májat és egy csontot. 🙂
Mindezek mellett a héten arra kellett odafigyelnem, hogy mennyi időt vesztegetek el a különböző közösségi oldalakon, amit sokkal hasznosabban is eltölthetnék…arcpirítóan sokat.. Letöltöttem egy alkalmazást, ami figyeli mennyi időt vagyok ezeken az oldalakon, és napi 40 perces limitet állítottam be. Általában az etetések idejében szoktam telefonozni, így ebben az időben most inkább pedig inspirációt gyűjtök, érdekes TED előadásokat nézek, mondókákat tanulok, amiknek utána Flóra kifejezetten örül, vagy egyszerűen csak élvezem a pillanatot. Már most sokkal jobban érzem magam ettől a kis változtatástól, és kíváncsian várom miket tartogat még ez a könyv!
Köszönöm, hogy erre jártál!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: