Zsarnokra vágyva
Bárcsak ne aludhatnék hónapokon át,
Verné fel a szomszédokat vad hisztériád!
Kapnál a hajamba, amint kezed felé száll,
Lennél a zsarnokom, míg az otthon romban áll.
Sírnék én is veled, magatehetetlen,
Mondhatnák az utcán: „Nézd már! De ügyetlen!”
Címkézhetnének, ha kell, rossz anyává válok,
Nem veszek csokit és utcán kiabálok.
Nem főzök, nem mosok, élő zombi leszek,
Csak hadd fogjam meg apró, két kis duci kezed!
Legyél csak rossz gyerek, hasfájós, fogbújós,
Falat összerajzolva a szekrényben túrós,
Imádom, mert mindez, mi bosszúságot ad,
Bizonyíték, hogy létezel, élsz és velünk vagy.
Felőlem poklok poklává is változhat életünk,
Még meg sem születtél, de már most nagyon szeretünk.
Várunk, hogy ne csak képzeletben légy velünk,
Gyermekem! Köszönjük, ha a szüleid lehetünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: