Kicsit elcsúsztam a blog írásával, sajnálom, hogy a múlt héten a happy hétindítón kívül nem jutott időm/energiám újabb cikket írni, ráadásul most is csúszásban jelennek meg a boldogságok… no, nem baj, ebből is látszik, hogy egy csöppet felgyorsul az életem, csak győzzem utolérni! 🙂 Jöjjenek hát a boldogságok, ahogy a mondás is tartja: Jobb később, mint soha! 🙂
- Múlt héten a bankban jártunk. Enyhe gyomorgörccsel léptem be az épületbe, az emberek általában rossz szájízzel említik, hogy ide kellett jönni, ráadásul mi magunktól erre vetemedtünk! Mégis nyugodtan, sőt, elégedetten távoztunk. Komoly, fontos és nagy lépést tettünk a jövőnk érdekében, szeretném ezentúl sokkal tudatosabban élni az anyagi életünket is. Az alapelv: “Ne elköltsd a pénzed, és a maradékot félrerakod, hanem rakd félre, amennyit szeretnél( nyilván a realitás határain belül) és a maradékot költsd el! ” Már most érzem, hogy mennyivel nyugodtabb vagyok.
- Nő-nap. Sokan sokféleképpen állnak ehhez az ünnephez. Van aki mélységesen egyetért vele, és ezen a napon minden óhaját teljesíti a szíve hölgyének, van, aki kötelességtudatból ilyenkor felhívja a női rokonokat, vagy sms-t küld nekik ( az még jobb mert gyorsabb) a legközelebbi nőhöz pedig hozzácsatol egy virágot. Manapság a legtöbben letudják a köszöntés fáradalmait annyival, hogy egy szép virágos kép mellé kiírják Facebookon, hogy “Boldog Nőnapot!”. Olyan is akad, aki undorral gondol erre a napra, hiszen ez csak egy kapitalista ünnep, amit a virágárusok találtak ki, hogy ezen a napon is jól megszedjék magukat, és őket ugyan nem verik át, egy darab virágot nem fognak venni ( és természetesen akkor már szóban sem köszöntenek fel senkit, mert hát ez nem “igazi” ünnep) Hogy az én férjecském hol áll ezen a skálán? Szerintem félúton a kötelességtudatból és a valóban egyetértő között. Az biztos, hogy ezen a napon kötelességtudatból kapok virágot. Mert így szokás. Viszont azt tudom, hogy mélységesen egyetért azzal, hogy a nők mennyi feladatot magukra vállalnak, és hogy ezt valahol meg kell köszönni nekik. Azon szerencsések közé tartozom, akik nem csak ezen a napon kapnak köszönetet érte. 🙂
- Igen, kötelességből vagy nem, nagyon nagyon örültem a kis sárga virágomnak, ami hazajövetelkor az asztalomon díszelgett. Aminek viszont még boldogabbá tett, az a mellette lévő rajzocska, két orchideáról. Látszott, hogy abba idő volt fektetve, és mi hízelgőbb van annál, ha valaki időt szán rád, ahelyett, hogy magára “költené”.
- Munka előtt eddig mindig sötétben kellett levinnem Tutyit sétálni. Ez megtört, a héten már üdvözölhettük az első napsugarakat a reggeli séták alkalmával. Az emebereken is látszik, hogy így mennyivel vidámabb a reggel, Tutyi pedig valósággal bele van bolondulva a jó időbe, alig lehet hazaimádkozni, pedig jóval nagyobb köröket megyünk, mint eddig szoktunk. Ez sem elég. 🙂
- Sok munkahelyes élményem is volt, lehet, hogy a kedves olvasók már unják, de én nem tudom kihagyni a happy hétindítóból a szülésélményeket. Még mindig elképeszt, pedig azért már volt szerencsém párat látni. Hihetetlen az az erő, ami egy nőben lakozik ilyenkor. Szemtanúja lehettem egy majdnem vízben szülésnek is, az utolsó pillanatban meggondolta magát a kismama és kiszállt, holott két perc múlva már a tolófájások jöttek. 🙂
- Ráadásul most először éreztem, hogy teljesen rá tudtam hangolódni a kismamára a vajúdás alatt is. Olyan szépen átlélegeztük együtt a fájásokat, felvettünk különböző pózokat, hogy még az anyukája is azt mondta, hogy ő sem tudta ennyire megnyugtatni. Nagyon ügyes -immár anyuka – volt. 🙂
- Olyan jó, hogy a magasban dolgozunk, a 7-8-9. emeletről egész dél-Pestet be lehet látni, így a szemtanúja lehettem egy csodálatos naplementének. A munkánk nagy részével már végeztünk aznapra, így megengedtem magamnak, hogy egy kicsit kiálljak a teraszra, és csodáljam a kilátást. Többször is lehetne erre időt szakítani. 🙂
- Nagyon hízelgő mondatnak voltam fültanúja. Éjszakára mentem dolgozni, és az egyik beteg lelkesen jött oda hozzám, hogy “Nővérke! Maga jön éjszakára?” Bólintottam, erre visszasétált a szobába, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy “A kedvenc lesz ma este!” 🙂 El sem tudom mondani mennyire jól esett, csak hálát adok érte, hogy a szobájuk ilyen közel van a nővér-pulthoz, hogy ezt én is hallhattam. 🙂
- A Boldogságtervem Rendezkedj! Rendszerezz! elvén tovább haladva újabb “zsákolás” söpört végig a nappalinkon, aminek köszönhetően egy teljes szekrény felszabadult, így az eddig egy szekrényen zsúfolódó cuccainkat szépen, szellősen ketté tudtam osztani. Akárhányszor ránézek mosolyognom kell. Annyival letisztultabb így a szoba. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit számít.
- A héten úgy éreztem van elég erőm az ideiglenes búcsúzáshoz. Férjemmel megalkottuk a Bogyó-dobozt. Nehezebb volt, mint gondoltam, de túl vagyunk rajta, kicsit sikerült lezárni a történteket. Erről úgyis fogok egy külön bejegyzést írni. A lényeg, hogy büszke vagyunk magunkra, hogy megcsináltuk.
- Elmentem táncolni is a héten, hogy őszinte legye, ez volt a legnagyobb mozgás, ami a hetembe fért. Ezt viszont keményen végigcsináltam, és nagyon jól esett. Felszabadított. Elengedés volt a témája, a doboz megalkotása után kicsit felreppent érzelmeknek hagyni akartam, hogy kiteljesedjenek, hogy aztán pontot tehessünk a szomorúság végére. Így is tettem, teljesen kiadtam magam a tánc során, mélyről jövő haragom és bizonytalanságom is előjött, amin azt hittem már túl vagyok, kiabáltam, sírtam, ugráltam, lemozogtam minden belső viharomat.
- Zárásképpen pedig egy kis apróság, amivel nagyon megmelengették a szívemet. Anyósom küldött fel nekünk barkát. Imádom ezt a növényt, de eddig minden évben lehangoltan nyugtáztam, hogy mennyire drágán árulják itt Pesten. Idén pedig nekünk is lesz! Nagyon feldobja a lakást, két vázába is tudtam tenni, így egy a nappaliban, egy a hálónkban díszeleg. Remélem kibírják húsvétig, hogy pár tojást is rájuk tudjak akasztani. Kaptunk pár rügyező barackfa ágat is, remélem lassan az is kivirágzik, az lesz csak még gyönyörű! 🙂
Köszönöm, hogy erre jártál, várlak vissza!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: