Happy hétindító 2017/8
Sziasztok! Ismét eljött egy szép hétfőnk, a reggel kicsit esősen indult, de csak kisütött az a napocska! Összeírtam melyek voltak a múlt hét mozzanatai, amik új erővel és lelkesedéssel vérteznek fel erre a hétre is!
- A múlt hét hétfőm egy izgalmas szülésvezetéssel indult, kipróbálhattam ismét minden “bábapraktikát” a fájdalom csillapítása érdekében, láttam éles bevetésben a fürdőkádunkat is végre, illetve szerves része lehettem magának a nagy eseménynek, amikor előbújt a kis apróság, a gátvédelemre egyre jobban ráérzek, most már csak a fej óvatos kiengedésénél szorultam egy kis segítségre, és semmi sérülés nem volt! 🙂 Úgy érzem minél több szülést vezethetek, annál jobban kezdem élvezni, annyira magával ragadó az az eurófia, amikor a hosszú szenvedés után végre megszületik a gyermek, könnyeket csal az ember szemébe. 🙂
- A héten hirtelen ötlettől vezérelve kis szerelmes üzenetet hagytam Férjem párnáján, mielőtt munkába indultam, amit lefekvéskor talált meg. Elfogott egy tinédzseres izgalom, képzeltem, mit szól, ha elolvassa, és nem is gondoltam volna, hogy ez engem is mennyire felvillanyoz. Másnap pedig engem is egy kis üzenet várt az ágyban, mire hazaértem. Olyan jók ezek a kis időnként elejtett törődés-cseppek. 🙂
- Kreatívkodásból sem volt hiány, ha már rendszerezés, előszedtem egy régóta a kellő projektre váró képkeretet, szöget, kalapácsot, pár maradék csipkeszalagot és facsipeszt, és egyedi képkollázst alkottam, ami méltó helyre is talált az előszobában. Rengeteg kép van kint nálunk, de nem tehetek róla, olyan melegséggel tölt el ha rájuk nézek, egyszerűen imádom a fényképeket, a legjobb dekor. Egy-kettőre otthonossá varázsolja bármelyik lakást.
- Szakmai öröm következik, egyeseknek furcsa lehet, de az “egészségügyisek” biztosan bólogatnak majd, hogy ez mekkora boldogság lehet. Sikerült megszúrnom elsőre egy lehetetlen vénát. A néni mondta is, hogy mindig tűpárnát csinálnak belőle, mire valaki eret talál, kis áttapogatózás után pedig meg is értettem miért. Borzasztó mélyen futottak a vékonyka vénái, amit felületesebben voltak, azok pedig biztosan nem bírtak volna el egy branült. Vagy húsz percet hajoltam felette és “masszíroztam” a karját, aztán szúrtam és nyertem. 😀
- Volt alkalmam kétszer is szaladósan elkapni a buszomat. Igaz, hogy tíz perc múlva jött volna a következő, de csak eltölti valamiféle önelégültséggel az ember lányát, ha kifulladva csak sikerül felkapaszkodni a kiszemelt buszra, magában elszuszogva egy “Sikerült!” felkiáltással. 🙂
- Sikeresen visszarázódtam a boldogságtervembe, minden nap szakítottam időt a mozgásra, kétszer még a futópályára is eljutottam. Szomorúan nyugtáztam, hogy rengeteget romlott a teljesítményem, ami fél évvel ezelőtt meg sem kottyant, a sok hónap kihagyás után, már az első pár kör után úgy éreztem kiköpöm a tüdőmet. Nem baj! Legalább lesz hova fejlődni. Első alkalommal 6 kört sikerült futnom a futópályán, másodjára már nyolcat. Az lesz az igazi visszatérés, ha már nem számolom a köröket, egyszerűen futok amíg jól esik, és egyszer csak arra eszmélek fel, hogy besötétedett. 🙂
- Igyekszem jobban odafigyelni az evésre és az ivásra is, a héten minden nap megittam legalább 3 liter folyadékot, nagyrészt citromos vizet és teákat, illetve készítettem egy hatalmas fazék zabkását is, ami kiváló reggeliként és vacsoraként is funkcionált, nem csak a számomra, de még Férj is pakolt belőle a munkahelyére. Pedig egy kis mazsolát leszámítva teljesen diétás alapanyagokból készült. Kell ennél jobb? Egészséges, laktató és finom. 🙂
Veletek mik történtek, ami energiát ad a hétre?
Köszönöm, hogy erre jártál, várlak vissza!
Puszi: Niki
Forrás: itt
