Happy hétindító 2017/6
Sok új élménnyel ajándékozott meg az elmúlt hét is, nézzük őket, nem rabolom senkinek az idejét tovább. 🙂
- A legnagyobb örömöm a héten az volt, amikor végre megkaptuk az esküvői képeinket. Már nagyon régóta vártuk őket, de az élet csúnya közjátékai miatt úgy alakult, hogy erre csak most tudott sor kerülni. A videónkat elnézve újra tudtam élni a pillanatokat, könny szökött a szemembe, annyira csodás volt az a nap! Gondolkodom rajta, hogy egy kis fotóriportot készítek belőle ide a blogra is. 🙂
- Eltelt a Valentin-nap is. Ha teljesen őszinte akarok lenni, mai napig nem tudom hogyan álljak ehhez az ünnephez. Egyrészről butaságnak tartom, hogy miért akarnánk egy napba belesűríteni a szeretetünket? Ezek után mindenki olyan hatalmas elvárásokkal ruházza fel szegény febr. 14-ét, hogy általában csalódásba torkollik. Másrészről viszont, miért ne használjunk ki minden adódó lehetőséget, hogy ünnepeljünk kicsit? Tehát mi úgy állunk hozzá, hogy csak lazán, finom keretek között kedveskedünk valamivel egymásnak, de semmi komoly, ezeket a kis apró gesztusokat pedig igazság szerint az év bármely napján is megtesszük. Szóval, ünneplünk is , meg nem is. : ) Így kaptam idén egy csodás képkeretet, amibe tökéletesen el tudtam helyezni pár esküvői képet. 🙂
- Egyik reggel még meglepett minket az időjárás egy kis hóval. Nem kellett bokáig merülni a fehér hidegben, de azért szépen egyenletesen mindent beborított. Mivel munkába menet előtt vittem a kutyust sétálni, ami úgy negyed hatot jelent, én lehettem az első, aki jól összejárkálta a járdákat. 🙂 Imádok szűz-hóban sétálni, és azért itt Pesten erre elég ritkán adódik lehetősége az embernek. 🙂
- A munkahelyemen is egyre magabiztosabb vagyok, minél jobban átlátom a dolgokat, annál jobban el tudom helyezni magamat is, látom, hogy miben vagyok jó, és hogy mit kell még gyakorolnom. Persze, még azért szinte minden műszakban találkozom egy olyan problémával, amivel előtte nem, de így, ha látom, mit hogyan kell/ szokás megoldani, a következő esetre már én is tudni fogom. 🙂
- Hét vége felé átjött öcsi is, sajnos már nagyon régen találkoztunk így felüdülés volt beszélgetni egy nagyot. Közben iszogattunk, bohóckodtunk, sztoriztunk, egy idő után természetesen előkerült a gitár is, és zenéltünk, énekeltünk egyet. Olyan régen énekeltünk már együtt, annyira jól esett. Csak a szomszédokat sajnálom- így utólag- mivel nem éppen van rigó-hangom. 😀
- A héten Férjecském megjegyezte, hogy mennyire energikus, mindig vidám, csupa mosoly vagyok mostanában, és ez nagyon jól esett. Tényleg észrevettem magamon, hogy sokkal könnyebb pozitívan gondolkodnom, és mindenben a kihívást, lehetőséget keresem. Jól érzés, hogy ezt ő is észreveszi. Azt mondta, bármennyire fárasztó napja is van mostanában a munkahelyén, mindig úgy ül be hazafelé az autóba, hogy itthon majd úgyis jó kedve lesz, miattam. 🙂 Istenem! De szeretem! 🙂
- Csodálatos szülésnek voltam a szemtanúja a héten. Az anyuka szinte úgy lélegezte ki a gyermeket, egy olyan szülésznő kíséretében, aki a lehető összes “bába-trükköt” bevetette, a lehető legkönnyebb szülés érdekében. Egész éjszaka jegyzeteltem, mint a gép, hogy hogyan tudunk segíteni, milyen masszázsok, olajak, borogatások vannak. Annyira fellelkesültem, hogy már ki is néztem magamnak egy tanfolyamot, amit el szeretnék végezni, aromaterápia, kifejezetten szülésznőknek, hogy a vajúdás/szülés alatt milyen olajokat érdemes használni stresszoldásként, fájdalomcsillapításként, és így tovább. Nagyon izgalmasan hangzik! 🙂
Kíváncsian várom, ez a hét mit fog tartogatni. 🙂
Köszönöm, hogy erre jártál, várlak vissza!
Puszi: Niki