Ismét eltelt egy hét, és ahogy közeledik a tavasz, úgy érzem én is kezdek a természettel együtt újraéledni. Bár azért időnként még bosszantóan alacsonyra süllyedt a hőmérőnk higanyszála, egész elviselhető már ez az időnként előkukkantó napocska, felszáradó pocsolyák, és határozottan jégmentes közlekedés kombinációja. Szeretem. Gyere csak, gyere Tavasz! Már nagyon hiányzol! De addig is, nézzük az örömöket!
- Hétfőn kellett bemennünk a kórházba, és megcsinálni a gyakorlatos beosztásunkat. Úgy voltunk vele, hogy mivel hárman maradtunk, nekünk pedig csak a munkahely beosztásához kell igazodnunk, “sima liba” lesz. Hidegzuhanyként ért minket, amikor kiderült, hogy MINDENKI most tölti a gyakorlati idejét, a spanyolok, a levelezősök, a negyedévesek, így kilenc ember közt eloszlatni ezt a rövid időszakot. Persze, célszerű jönnünk, hogy ne dúskáljunk a tanulókban, hiszen akkor alig férünk oda valamihez. Lényeg a lényeg, pár óra ide-oda tologatás, egyeztetés, kombinálás után sikerült megoldanunk a feladatot, és ha minden igaz, akkor egyszer sem leszünk kettőnél többen egy műszakban. Hurrá! Nagy pacsi mindenkinek! 😀
- Hosszú idő után végre találkoztunk a barátnőmmel, és tudtunk egy jót beszélgetni. Végre! Már nagyon hiányzott! Beültünk és ettünk egyet, jó volt újra látni, jó volt megbeszélni az addig tapasztaltakat, eddig is írtunk egymásnak, meg telefonáltunk is, de hát személyesen mégiscsak jobb.
- Ismét nekiálltam olvasni, eddig ez valahogy kikopott a szokás-listámról, pedig hasznos is, imádom, és most betáraztam jó sok kiolvasásra váró könyvet, az elsővel már majdnem végeztem is, párhuzamosan elkezdtem még egyet, illetve majd kutatok magamnak még egy “metró-könyvet”, aminek nagy hasznát veszem, ha elkezdődik a suli.
- Nagy boldogság, hogy végre volt elég erőm megírni Bogyó történetünket, és elértem a vágyott hatást, tovább könnyebbült a lelkem. Már nem szorul össze a gyomrom, ha eszembe jut, és nem sajdul meg a szívem, ha egy babát látok. Nekünk is eljön. Tudom. Már csak egy kis idő.
- A héten új rendszer lépett az életünkbe. Férj cége új helyre költözött, így nincs semmi értelmes étkezde a környéken, ahol ebédelni tud, ezért mostantól itthonról viszi a főtételt. Bevallom, amíg úgymond csak magamra kellett kellett főznöm, nem mindig álltam neki, és nem is olyan vidáman. De a héten, olyan jó érzés volt, új és régi recepteket próbáltam ki, kicsit amolyan küldetésem van feelingje volt. Reggelente puszikkal ébresztett fel Kedves, és én pakoltam össze neki az aznapi ennivalóját. Jó érzés kicsit gondoskodóbbnak lenni, ő pedig minden nap úgy jött haza, hogy beszámolt mennyire finomat evett. 😀
- Mint már említettem, elkezdődött a gyakorlat, így ismét segédkezhettem a szüléseknél. Egyszerűen nem tudok betelni az élménnyel! Ráadásul most olyan orvosnál lehettem jelen, akinek az a szokása, hogy amint kibújt a baba, még a köldökzsinórt sem vágták el, mindenki kivonult két-három percre a szobából, mert az az ő idejük. Csodálatos! Aztán zenét kapcsolt, hogy a babának ez legyen az első élménye. Zseniális! Már tervezgetem is, én milyen baba-mixet fogok összeállítani az én kismamáimnak. 🙂
- Kis kreativitás is volt a héten, a színezés már szinte mindennapos közös programunk lett, minden este, ha csak egy órára is, de elhelyezkedünk a kis könyvünk és színeseink társaságában, bekapcsoljuk a rádiót, már kívülről tudjuk hány órakor ki beszél/zenél benne, és közben beszélgetünk. A másik ténykedés pedig, hogy készítettem egy kis fotófalat a hálószobánkba. Az ötlet onnan jött, hogy találtunk leárazva pár nagyméretű fa csipeszt, és bennem megszólalt a kis hang: EZ KELL! Itthon pedig egy égősorra felcsíptettem a kedvenc képeinket, és most ez díszíti a hálószobánk fő falát. Még egy kicsit otthonosabb. 🙂
- Még az esküvőszervezés kavalkádjában beléptem egy menyasszonyi csoportba. Adtam pár ötletet, mivel nálunk én írtam meg a szülő-és a nagyszülőköszöntőket is. Ennek hatására fel is kértek páran, nem-e írnék nekik egy kis verset, amit majd a ceremónia után tudnak elmondani az újdonsült férjüknek. Az egyikkel elkészültem a hétvégén, és nagy sikere volt. Örülök, hogy valakinek örömet szerezhettem, és arra még kíváncsibb vagyok, hogy a Nagy napon hogyan fog tetszeni a párjának. 🙂
Köszönöm, hogy erre jártál, várlak vissza!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: