Végre már érezhető a tavasz közeledte! Az újjászületés és születés! 🙂 Ez a hangulat lengte át leginkább az elmúlt pár napot. Bár a hét elején volt egy csúnya élményem – egyre inkább kezdenek előjönni a szép szakmám csúnya oldalai is – azért akadt-akadt mégis pár öröm. Lássuk! 🙂 A legelső- mi mással- a tavasszal kapcsolatos…. Tovább »

Őszinte szeretnék lenni. Fogalmam sincs hogyan álljak neki ennek a posztnak. Egy biztos: meg kell írnom. Hol is kezdjem? Talán az elejétől fussunk végig a mai napig.  Sokan az ismerőseim közül már tisztában vannak vele, hogy elvégeztem két évet az orvosin. Ehhez három évre volt szükségem. Amikor először végeztem a második évemet, ott kettő kivételével… Tovább »

Sok új élménnyel ajándékozott meg az elmúlt hét is, nézzük őket, nem rabolom senkinek az idejét tovább. 🙂 A legnagyobb örömöm a héten az volt, amikor végre megkaptuk az esküvői képeinket. Már nagyon régóta vártuk őket, de az élet csúnya közjátékai miatt úgy alakult, hogy erre csak most tudott sor kerülni. A videónkat elnézve újra… Tovább »

Kellő idő elteltével már nem színtiszta feketén tudok visszaemlékezni erre a napra. Akármilyen furcsán hangzik, attól, hogy a Sors a gyermekemet elvette, adott valami mást is. Ezeket szeretném most összeszedni: 1, Van, hogy idegesítő a vigasz A vetélés utáni napokban a falra tudtam volna mászni bizonyos mondatoktól. Tudom, hogy a jó szándék és a segíteni… Tovább »

A tragédia bekövetkezte után a hír feldolgozásán túl a másik legnehezebb feladat volt eldöntenem, hogy mégis, hogyan gondoljak rá ezek után? Annyira apró, megfoghatatlan és törékeny volt, semmi emlékünk sincs tőle, azon a pár ultrahangos fotón kívül, mégis, hogyan őrizzem meg?  Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de eszeveszettül kerestem a segítő képzeteket, próbáltam kitalálni hová… Tovább »

Ismét eltelt egy hét, és ahogy közeledik a tavasz, úgy érzem én is kezdek a természettel együtt újraéledni. Bár azért időnként még bosszantóan alacsonyra süllyedt a hőmérőnk higanyszála, egész elviselhető már ez az időnként előkukkantó napocska, felszáradó pocsolyák, és határozottan jégmentes közlekedés kombinációja. Szeretem. Gyere csak, gyere Tavasz! Már nagyon hiányzol! De addig is, nézzük… Tovább »

  Reggel hétre be kellett mennem a kórházba, hogy levegyék a vért, és utána ráértem csak délután visszamenni, mert a műtéti program és a kisműtétek után a “lamináriások” a nap utolsó felvonása, pontosan tudtam. Görcsben állt a gyomrom, pedig jól tudtam mi fog történni, hova megyek, kikkel fogok találkozni, és hogy mindenki kedves lesz velem…. Tovább »

  Most már elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy megírjam azt a bizonyos három napot. Életem legrosszabb három napját. Abban reménykedem, ha kiírom magamból, talán a sorok belekapaszkodnak, és magukkal rántják ide a monitorra a emlékezés fájdalmát is egy kicsit, még jobban megkönnyebbül a lelkem. Aznap reggel nagyon furcsa dolgot vettem észre magamon. Amikor hazaértünk… Tovább »

Igen, ez a hét is rengeteg boldog pillanatot hordozott, és néha már nem is kellett figyelmeztetnem magam rá, hogy észrevegyem, határozottan jobban vagyok/ vagyunk, a héten már tudtam szívből nevetni, és ha az emlékezetem nem csal, ezen a héten már csak háromszor sírdogáltam kicsit. Nézzük hát azokat az örömöket!  Új betétlapokat szerkesztettem a naptáramhoz, így… Tovább »

Megmutattam volna neked, hogy az élet csodás lehet. Reggel huncut napsugarat, ahogy kis szemedhez szalad. Tincseid közt szél játékát, Szobád falán fa árnyékát, Harmatcseppben kis világot, fűszálak közt csepp virágot. Fogtunk volna falevelet, amit a szél felreptetett, Tenyeret csiklandozó tücsköt, Frissen kisült kifli csücsköt, Cica mancsát, kutyus fülét, almát, diót, dinnyét, fügét, Plüssállatkát kisorcádon, kispárnát,… Tovább »