Missed AB
Ahhoz még nem érzem elég erősnek magam, hogy a történetünket befejezzem, ahhoz kell még pár nap, addig még tisztulnak a dolgok. De addig is szeretném megosztani veletek ezt a versemet, amit aznap este írtam, amikor megtudtuk, hogy nincs szívhangja a kisbabánknak.
Missed AB
Mikor megláttam a két kis csíkot a pozitív teszten,
A földről hirtelen a fellegekben lettem.
Az öröm, mint szerelmes szirtjeit a tenger,
úgy árasztott el forró, ősi szeretettel.
Mikor megláttalak Téged, kicsiny foltocska
Arcomat csókolta Isten mosolya.
Nálad szebb pöttyöt még sohasem láttam,
S valóban, hetekig a felhőkön jártam.
Időről időre, a folt egyre nagyobb lett,
S benne egy halvány pacácska jelent meg.
Az egész család örült, úgy várták az unokát,
S te csodává tetted nagyszüleid karácsonyát.
Annyira szeretlek, pedig se hallasz, se látsz,
Naponta mormoltam érted égi fohászt,
Minden léptemet, mozdulatomat te lengted körbe,
Ragyogva néztem ismét a tükörbe,
Te voltál minden álmom, kósza gondolat,
Miattad nőttön nőtt a kis terv-gombolyag.
S mikor végre minden tisztázódni látszott,
Megszakítottad ezt a csodálatos álmot.
Mi nem volt elég jó? Hogy tehetted ezt?
Csöppnyi léteddel őszintén hitegetsz,
Majd eltűnve feladod a harcot,
Mikor már látni véltük édes pici arcod.
Hitetlenkedve ültem, nem is rólunk szól a mese,
Majd haragom gyúlt, nincs semminek értelme,
Miért sújtana a sors, olyan igazságtalan,
A boldogságunk miért nem lehet zavartalan?
Annyira örültünk e tündérnyi terhemnek,
S most lehetek élő koporsója halott gyermekemnek.