Ahhoz még nem érzem elég erősnek magam, hogy a történetünket befejezzem, ahhoz kell még pár nap, addig még tisztulnak a dolgok. De addig is szeretném megosztani veletek ezt a versemet, amit aznap este írtam, amikor megtudtuk, hogy nincs szívhangja a kisbabánknak.
Missed AB
Mikor megláttam a két kis csíkot a pozitív teszten,
A földről hirtelen a fellegekben lettem.
Az öröm, mint szerelmes szirtjeit a tenger,
úgy árasztott el forró, ősi szeretettel.
Mikor megláttalak Téged, kicsiny foltocska
Arcomat csókolta Isten mosolya.
Nálad szebb pöttyöt még sohasem láttam,
S valóban, hetekig a felhőkön jártam.
Időről időre, a folt egyre nagyobb lett,
S benne egy halvány pacácska jelent meg.
Az egész család örült, úgy várták az unokát,
S te csodává tetted nagyszüleid karácsonyát.
Annyira szeretlek, pedig se hallasz, se látsz,
Naponta mormoltam érted égi fohászt,
Minden léptemet, mozdulatomat te lengted körbe,
Ragyogva néztem ismét a tükörbe,
Te voltál minden álmom, kósza gondolat,
Miattad nőttön nőtt a kis terv-gombolyag.
S mikor végre minden tisztázódni látszott,
Megszakítottad ezt a csodálatos álmot.
Mi nem volt elég jó? Hogy tehetted ezt?
Csöppnyi léteddel őszintén hitegetsz,
Majd eltűnve feladod a harcot,
Mikor már látni véltük édes pici arcod.
Hitetlenkedve ültem, nem is rólunk szól a mese,
Majd haragom gyúlt, nincs semminek értelme,
Miért sújtana a sors, olyan igazságtalan,
A boldogságunk miért nem lehet zavartalan?
Annyira örültünk e tündérnyi terhemnek,
S most lehetek élő koporsója halott gyermekemnek.
Nincs baj, értem mire gondoltál.
Persze, nem is úgy értettem.. Sajnálom, ha rosszul fogalmaztam.
Köszönjük szépen. Mi már most is elérkezettnek láttuk az időt….
hogy remek szülők lesztek majd, amikor eljön az ideje! Vigyázzatok egymásra!
Niki, fájdalmasan szép ez a vers…nagyon sajnálom, ami történt, elképzelni sem tudom, min mentek keresztül, de tartsatok ki! Biztos vagyok benne