Happy hétindító 2017/2
Ezen a héten igyekeztem nagyobb figyelmet fordítani az apróbb örömökre, mint régen, és valóban sokkal jobb hangulatom is lett tőle. Legfőképp a hó, és annak pozitívumai álltak a boldogságforrásaim hátterében. 🙂
- Annyira jó volt hallani és érezni a hó ropogását a talpam alatt, próbáltam minél jobban odafigyelni rá, élvezni a hangzást, élvezni az érzetet, figyelni a levegőre, ahogy hűvösen mélyre kúszik a tüdőmben, érezni a bőrömön a csípős jégcsókokat. A jelenben voltam, nem agyaltam, és ez- kombinálva a hideggel százszor frissítőbb volt, mint egy giga adag kávé, amit amúgy sem tudok mostanában meginni. 🙂
- Másik nap ismét nagy élmény volt Tutyit a hóesésben sétáltatni, ezen a télen először. Csodaszép volt a táj, bár az igazán mesébe illő nagy-pelyhes hóesés csak pár percig tartott, aztán felváltotta az apró szemekben hullás, ami inkább csak szurkálja az ember arcát, az a pár perc fantasztikus volt. Korán volt, üresek az utcák, csak én, és a hóban ugráló kiskutyám, úgyhogy pár pillanatot annak is mertem szentelni, hogy kinyújtottam a nyelvem és pár hópihét elkaptam. 😀
- Vizsgák terén is nagyon megkönnyebbültem, a szakmai tárgyamból ötösre vizsgáztam, pedig nagy izgalommal léptem be a terembe, és még csak azt sem mondanám, hogy annyira jó tételeket húztam, de csak sikerült, még csak bele sem kellett kérdezni, végig sem tudtam mondani mindazt amit magamnak leírtam, leállítottak. 🙂
- Másik vizsgám nagy meglepetést okozott. Mivel az anyag hatalmas volt, én pedig időszűkében addig jutottam, hogy az előadások egy részét egyszer elolvastam, nem számítottam sikerre, szépen el is rendezgettem a maradék szóbelimet úgy, hogy el tudjak menni ennek a tárgynak a “B” próbájára. Hát, nem tudom hogy csináltam, de sikerült, így nyertem egy kis plusz szabadidőt. 🙂
- A szabadidőből kifolyólag pénteken addig aludhattam, amíg csak akartam! Reggel egyszer felkeltem és elvittem sétálni Tutyit, aztán visszaöltöztem, lefeküdtem, és tíz óráig ki sem nyitottam a szemem! Rég éreztem magam ennyire kipihentnek, nem terveztem semmi világmegváltót aznapra, kis pakolászás, kis főzés, de semmi komoly…legalább havonta be kéne iktatni egy ilyen napot, igenis tud édes lenni a semmittevés! 🙂
- Elolvashattam egy olyan szülésélmény leírását, amit én kísérhettem végig. Ezúton is hálás vagyok a párnak, hogy az életük eme fontos pontjának a részese lehettem, bővebben is írok majd erről egy bejegyzést, milyen volt ez a császár a szülésznő szempontjából. 🙂
- Apró öröm, de annál többet jelentett, amikor Férjecském hirtelen ötlettől vezérelve az ölébe kapta filmnézés közben a lábaimat, és olyan talpmasszázst kaptam, hogy libabőrös lettem tőle. 🙂 Mindig is nagyon figyelmes volt, de amióta terhes vagyok, még jobban lesi minden kívánságom, keresi hol tud segíteni, hol tud a kedvemre tenni. Annyira imádom!
- A hirtelen felszabaduló hétvégén azt terveztük, hogy hazamegyünk, megígértük, hogy januárban mindenképpen megyünk, viszont a beosztásom miatt, ha nem használjuk ki ezt a hétvégét, akkor már csak februárban lesz szabad hétvégénk. Be is harangoztuk, mindenki örült, aztán másnap reggelre leszakadt a hó, az útvonalon pedig váltotta egymást a hóvihar-ónos eső- jég kombó, így nem mertünk elindulni. Először nagyon le voltam törve, mert már beleéltem magam, hogy anyuékkal nagyokat beszélgetünk, és én is el tudok menni meglátogatni a kórházba apósomat, és ez hirtelen összetört. Aztán arra gondoltam, ha egész hétvégén azon bánkódom milyen lehetett volna, akkor tényleg pocsék hétvégénk lesz, úgyhogy inkább kihoztuk a legjobbat az együttlétből. Bekuckóztunk a lakásba, nagyokat filmeztünk, aludtunk, közösen főztünk zenét hallgatva, nagyokat beszélgettünk, és jókat játszottunk Tutyival is. Tényleg ránk fért, hogy kicsit kettesben/hármasban/négyesben 😀 legyünk, és minőségi időt töltsünk együtt. Így utólag azt mondom még a javunkra is várt ez a kis havas elszigetelés, nagyon jól éreztük magunkat.
A jövő hetet pedig még nagyobb izgalommal várom, mivel akkor megyünk a következő ultrahangra! 🙂 Kíváncsi vagyok mekkorát nőtt a kis pocaklakó! 😀
Örülök, hogy erre jártál! Várlak vissza!
Puszi: Niki
Kép forrása: itt
