Happy hétindító 2017/1

Ez az év fantasztikus lesz! Már most érzem, ennek a legfőbb oka pedig a szívem alatt dobogó másik szívecske. 🙂 Sok feladatunk van, sok kihívást tartogat az év, de – bár most még sokszor nem látom át mit hogyan fogunk véghez vinni – biztos vagyok benne, hogy megugrunk minden elénk gördülő akadályt. Ennek örömére szeretném ismét elkezdeni – folytatni a Happy hétindítókat, a már sokszor emlegetett előnyök miatt, ráadásul most a naptáramban is egyéni betétlapokat szerkesztettem, így rögtön fel tudom jegyzetelni a heti boldogságaimat, nehogy kimaradjon valami. 🙂 

• Az első és mindenek előtti legfőbb örömöm a héten az ultrahang vizsgálat volt, ahol megpillantottam születendő gyermekünk szívecskéjét dobogni. Leírhatatlan érzés, a hitetlenkedés, eufória, és határtalan boldogság, büszkeség keveredését éreztem. Nagyon ügyes kis ember, úgy dobogott az a kis szív, hogy majd kiugrott a monitorból. Szeretném a várandóság minden apró mozzanatát megörökíteni, leírni, mert biztos vagyok benne, hogy ezt sok-sok év múlva is jó érzés lesz visszaolvasni. Másrészt nagyon érdekes szülésznőként terhesnek lenni. De erről bővebben majd egy külön bejegyzésben írok. 🙂

• Napról napra egyre jobban szeretem az új munkahelyemet. A héten különösen kedves emberekkel hozott össze a sors, akiken öröm volt segíteni. Egyre jobban belelátok az osztály életébe, mit hogyan kell intézni, mikor mi a teendő, és ez egyre nagyobb önbizalmat ad. Ha kérdeznek tőlem, magabiztosan tudok válaszolni, elmagyarázni a dolgok menetét és tanácsot adni. Határozottan előrébb léptem az életben, érzem, ahogy fejlődök. 
• Az újévre egy kis borút hozott, hogy apósomon sürgős szívműtétet kellett végrehajtani, amit szerencsésen, komplikációk nélkül átvészelt. Már sokkal jobban van, a problémákat – ha nem is teljesen, de nagyrészt meg tudták oldani. Most sok-sok pihenésre van szüksége, Férjem és a sógorom haza is mentek a hétvégére, jobb ilyenkor, ha együtt van a család, és az otthoni teendőkben addig is segítettek.
• Örömteli apró pillanatok következnek. Egyik ilyen, amikor éjszakai műszak után, reggel, aludni nem akartam még, így betettem egy mesét – amióta terhes vagyok amúgy is rengeteg mesét nézek, valahogy ez kell most a lelkemnek 🙂 – és Tutyi odabújt hozzám, bekuckóztunk egy puha takaróba, és úgy néztük végig a mesét. Azt hittem bele fogok aludni, de annyira élveztem ezt a kis közös mesézést, hogy eszembe sem jutott elszenderedni. Tutyi már másképp vélekedett. 🙂
• A neten találtam egy nagyon jó hangoskönyvet, ami felkészít a várandóság minden várható őrültségére, jótanácsokkal látja el a kispapát, és az egészet viccesen tálalja, mégis csupa hasznos okosság van benne. Ezt hallgattuk ketten, feküdve a kanapén, jókat nevetve amikor felismertük a már megtörtént példákat, és képzelődve, milyen lesz, ha eggyel többen leszünk. 
• A héten végre időt szakítottam rá, és a már legyártott naptár betétlapjaimat kinyomtattam, méretre vágtam és a naptáramba illesztettem. Ennek is köszönhető most ez a Happy hétindító, egész héten írtam össze a boldogságokat, így sokkal egyszerűbb most már csak begépelni, átfogalmazni őket. 🙂 Ráadásul olyan kis aranyos ábrákat nyomtattam hozzá, hogy már maga az is egy öröm, amikor kinyitom, annyira “én” lett. 🙂
• Észrevettem magamon, hogy a legkisebb örömöket is meglátni, vagy rácsodálkozni a Világra már nehezebben megy, mint amikor rendszeresen írtam őket, valahogy, ha az ember tudja, hogy be is fog számolni a látott szépségekről, átélt érzésekről, jobban odafigyel rájuk. A korábbiakban sokszor írtam le egyszerű, mégis csodálatos dolgokat, amik mellett szeret elrohanni az ember, tudomást sem véve róla. Ezeket a momentumokat is szeretném visszahozni az életembe, különben mégis hogy mutassam meg a gyermekemnek, mennyire gyönyörű a mi világunk, ha én is csak elsétálok mellette. Ilyen kis apróság volt a reggeli Tutyi-séta során megfigyelt cinegék, ahogy a bokrok alatt játszottak. Míg mások fejlehajtva, a kabátukba burkolózva lépkednek dolgozni, ezek a kis lények minden örömüket beleadták a csicsergésbe és a játékba. Irigylésre méltó. 🙂