Happy hétindító #18

Hurrá hétfő! Azt hiszem nem éppen gyakori ez a két szó egymás mellett. 🙂 Mégis, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog következni ezen a héten, mert a múlt hét fantasztikus volt! Happy hétindító következik. 🙂

• Sikerült tartanom a múlt héten a kis egyéni fogadalmamat: minden nap jóga. Elképesztő! Nem csinálok sok gyakorlatot – és természetesen már megvannak a kedvencek, amiket egy nap többször is random helyeken megcsinálok – mégis, hihetetlen erőt ad. Nem biztos, hogy jól csinálom, úgyhogy idővel szeretnék majd rendes jóga órákra is járni, de egyenlőre ez tökéletesen megfelel nekem.
• Nagy ellenérzésekkel mentem a héten a félév első tesi órájára. Nem szeretem az óra kötöttségeit, hogy nem azt csinálhatom, amit a testem üzen, hogy jól esne neki, hanem amit megmondanak kívülről. Szeretek futni, de csak akkor, amikor nekem van kedvem, és inkább kint a szabadban, mint egy kicsi teremben, 40 emberrel, körbe-körbe. Ahol csak lehet kiváltom a tesi-órákat- az imént felsorolt okok miatt- vagy ha ez nem sikerül, akkor inkább halasztom egy fél évet, mint a múlt szemeszterben. Borzasztóan frusztrál ez a monotonitás, aztán meg izzadtan végigülni az előadásokat… tehát nem nekem lett ez így kitalálva. Múlt héten azonban rákényszerültem, hogy bemenjek egyre…és nagyon kellemeset csalódtam. Igazából egy aerobic órára hasonlított az egész, sok sok feladattal, amiknek a végén már minden másodperc egy órának tűnt, annyira fájtak az izmaim, de átmozgatott, tetőtől talpig. Azt nem mondom, hogy végig jól esett, de hát egy kis fájdalom nélkül nincs eredmény. 🙂 Várom a holnapot, hogy újra mehessünk.
• Megkezdődött az új szemeszter, és végre valahára eljutottunk ide is. Szakmai tárgyak. Most már nem kell azon gondolkodni, hogy ” Ugyan hol a fenébe fogják megkérdezni, hogy mi tapad a tuberculum majus humeri-n?”, hanem csupa csupa hasznos dolgot tanulhatunk. Nem akarok hiú ábrándokat kergetni, nyilván, a gyakorlatban nagyon sok minden nem úgy működik, ahogy annak a tankönyv szerint kéne- tapasztalom is egy-egy műszakban- de nagyon lelkesít, hogy ezzel a tudással alapozhatom meg, hogy egy nő biztonsággal rám bízhassa a saját, és a gyereke életét. Ez elképesztő feladat, és minél jobban belelátok, annál jobban tetszik a hivatásunk. Érzem, jó helyen vagyok.
• Barátnőmtől kaptam egy szép ajtódíszt, amit Németországból hozott. Vidám, színes, tavaszias, de még nem érzem úgy, hogy ideje kitenni. Majd ha kisüt szépen a napocska, és kinyílik itt benn is a kis jácintom. 🙂
• Csíkszentmihályi Flow könyvét olvasva elkezdtem kutatni magamban, mi okoz nekem áramlat-élményt. Szerencsés ember vagyok, viszonylag sok dolgot találtam, és elhatároztam, hogy ezekből minél többet szeretnék a mindennapjaimba építeni. Erről kicsit bővebben egy másik bejegyzésben is szeretnék írni. A lényeg, hogy az egyik ilyen a röplabda. Sajnos versenyszerűen már régóta nem űzöm ezt a sportot, valamiért azt hittem, nem olyan fontos ez nekem. Tévedtem. Az egyik legegyértelműbben itt élem át a flow-élményt. Elkezdtem járni az egyetem röplabda csapatának az edzéseire, hétfőn és szerdánkét két-két és fél óra, illetve egy kicsit könnyebb edzésre csütörtökönként. Nagyon sokat felejtettem, és nincs már bennem úgy a mozgás, az ütések, a nyitás, a fogadások, mint régen, a csapathoz képest pedig pláne el vagyok maradva, de én nem ezt nézem. Játszhatok, ami magában jutalom, és fejlődhetek. Eleinte nagyon zavart, hogy ennyit bénázok a többiekhez képest, de már tudom, hogy itt csak magammal állok “versenyben”, és itt csak nyerhetek. 🙂
• Elkészült az autónk! Le sem merem írni, mióta várjuk már ( segítek: múlt évben ilyenkor kezdték a gyerekek az iskolát), tehát kitörő volt az öröm. Nagyon szépen megy, és győztem elmondani neki, hogy mennyire vártuk és mennyire szeretjük, annak ellenére, hogy elég sok bosszúságot okozott. ( Ó! Igen, mi az a fajta család leszünk, ahol az autó is családtag. 😀 ) Kormosnak neveztük el, már tavaly, emlékezve a szép fekete füstfelhőre, amivel beterítette a várost. 🙂 Most, egy “szívátültetés” után pedig megy, él, és így mi is sokkal mobilisabbak lettünk. Készültünk már, egy halom tervünk van, miket szeretnénk bejárni egy-egy szabad hétvége alkalmával.
• Kihasználva az új lehetőségeinket, hétvégén hazamentünk a szülőkhöz. Otthon, sok beszélgetés, sok nevetés, nosztalgiázás, nagy és hosszú ölelések, bíztató szavak, feltöltődés, puszik, és még több családi ölelés. Annyiszor írtam már happy hétindítóba a családos hétvégéinket, hogy nem szeretnélek jobban fárasztani titeket. 🙂 Címszavakban is elég lesz.
• Hazautazásunk apropóján, megkértük Apát, hogy nyírja meg a Tutyit. Szegénykémnek nagyon összefilcesedett már a szőre, sajnos nincs annyi időnk foglalkozni a bundijával is, mint amennyit kéne, így időnként “restart-nyírást” tartunk. Úgy volt, hogy mi csináljuk majd, de Apa gyakorlott mozdulataival biztosabbnak éreztük magunkat. Teljesen új kutyusunk lett, ilyenkor mindig elképedek mennyire szép kis pofija van. Egyszerűen imádom! 🙂 
• Vasárnap volt Valentin-nap. Nem terveztünk semmit, nem vettünk egymásnak nagy ajándékokat, amúgy is elég későn értünk haza. Nagyon egyszerű- de nagyszerű szerelmes-ünnepet tartottunk. Végigbeszéltük azt a 36 kérdést, amit a pszichológusok állítottak össze, és amitől elméletileg sokkal közelebb érzed magad – akár szerelembe is esel – a partnereddel. Mi nem ezt a hatást vártuk, nálunk ez már öt éve megtörtént, és azóta is tart, csak amolyan támpontnak vettük a kérdéseket, és hosszú órákig beszélgettünk a kanapén fekve, összebújva. Nagyon meghitt volt, és még nekem is hihetetlen, de a kérdések kihoztak olyan dolgokat, amiket még ennyi idő után sem tudtam Kedvesről, és fordítva. Összeségében a végére tényleg közelebb éreztem magamhoz. A kérdéseket ezen a linken megtaláljátok, érdemes egy estét rászánni, nekünk bejött. 🙂

Legyen Nektek is nagyon kellemes ez a hét, ha szeretnéd megosztani velünk, milyen jó dolgokat éltél át az elmúlt napokban, azt nagyon szívesen várom. 

Köszönöm, hogy erre jártál!

Várlak vissza!

Puszi: Niki