Számos különböző könyvet olvastam át a témában, annál is több internetes anyagot, és viszonylag sok erről szóló előadást néztem végig. Az első gondolat, ami körülbelül már a 4. könyvnél jelentkezett, az „Ó! TE JÓ ÉG!” volt. Annyi elmélet létezik, annyi használati útmutató, és sokszor ezek szöges ellentétben állnak egymással. Az hagyján, hogy két könyv egymást üti, de olvastam egy cikket, aminek az eleje és a vége állt teljes ellentmondásban! Na, ez a nem semmi! 😀
Ebből is látszik, hogy ez a téma mennyire egyéni, és hogy mennyire megfoghatatlan. Sokszor éltem át azt – hogy őszinte legyek – amíg olvastam, fogalmam sem volt arról, hogy éppen miről is olvasok, vagy hogy mit akar ez mondani, csak napokkal később, egy kutyasétáltatás alkalmával jött meg az Aha-élmény. Másik példa, hogy azt hittem értem, mit akar üzenni az író, aztán egy életszituációban jöttem rá, hogy ezt bizony így is lehet értelmezni.
Volt, hogy mérges voltam magamra. Végigolvastam egy cikket, és úgy értem a végére, hogy „Igen! Ezzel egyetértek, ez így elfogadható, hmm… mennyi okosság!” Aztán a következő meg megint más megvilágításba helyezte a dolgokat, és az az érzésem támadt, hogy „Igen, ez is igaz, de akkor mi a fenét kezdjek az előzővel, ami meg tök másról szól!?”.
El kellett telnie pár hétnek, mire rájöttem, mi lesz az én „trükköm”. Továbbra is amennyi időm csak jut rá, magamba szívom a sok tapasztalatot, és információt, ki hogyan értelmezi a boldogságot, és hogyan akarja elérni. Ezt az infót pedig gondosan átszűröm magamon.
Először az alap-butaságokat dobom ki, mert igen, van ilyen is. Valakinek biztosan beválik az a tipp, hogy „viselj sminket minden nap, hogy ha tükörbe nézel, mindig szépnek lásd magad”. Számomra ez nem hogy nem hozna boldogságot, de csak további frusztráció forrása lenne, mert :
1, nem igazán szeretem a sminket, a sok sminket pedig pláne nem.
2, éppen azon fáradozom, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok, ha maszkot húzok az arcomra, azzal pont azt erősíteném, hogy nem vagyok csak úgy, természetesen, elég jó.
Aztán következnek az egymással ellentétes állítások. Például egy olyan alap dologban, hogy a boldogság belülről fakad, egyszer csak magunkban születik meg, és ezt kell megőrizni, vagy pedig küzdenünk és tennünk kell érte, aktívan befolyásolni a körülményeket, hogy kialakuljon. Két lehetőség van: Az egyiket kidobom, a másikat megtartom, VAGY, feloldom az ellentétet. Ebben az esetben én ez utóbbit választottam. Mindkettőt alkalmazni fogom. Ha úgy érzem, boldog vagyok, anélkül, hogy ezt tudatosan építettem volna fel, megnézem a körülményeket, megvizsgálom az érzést, kicsit analizálom, ha úgy tetszik, és legközebb már tudni fogom, mi az, ami kiválthatja. Emellett pedig igyekszem tudatosan sok új dolgot kipróbálni, hátha valami extra boldogsággal tölt el, csak még én sem tudok róla. 🙂
Harmadik lépésként finomszűréssel lecsipgetem azokat a dolgokat, amikről tudom, hogy nagyon boldoggá tennének, mégsincs rá – egyenlőre – lehetőségem, hogy beépítsem az életembe. Ilyen például, hogy minden reggel ússzak egyet a tengerben, vagy hogy kitoljam a nap 24 óráját 30-ra ( Pedig milyen hasznos lenne sokszor! :D)
Utolsó lépésként, tervet készítek, hogy az adott ötleteket hogyan tudom megvalósítani, mi mennyi időt, és rendszert követel, miket kell esetleg időben átcsoportosítanom, vagy módosítanom a leírtakhoz képest. Biztosan lesz olyan is, hogy valami ezen az utolsó lépésen fog kibukni, mert egyszerűen nem illik hozzám.
Nagyon zavart, hogy nem találtam, egy számomra egységes boldogság-elméletet, ami olyan kis magyarázatot ad arra, miért is csinálom én ezt a sok mindent. Az olvasott anyagokból alkottam hát egyet magamnak. 🙂
Ezt elolvashatod itt.
Ti ütköztetek nehézségekbe a boldogság-tervetek alatt? Hogyan tudtatok felülemelkedni rajta?
Köszönöm, hogy erre jártál!
Várlak vissza!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: