Hogy teljesen őszinte legyek, tavaly tavasszal, az egyik kutyasétáltatás alatt fogalmazódott meg először bennem az a felismerés, hogy „Istenem! Ez az! Most boldog vagyok!” Természetesen előtte is voltam már boldog, nem erről van szó, de akkor először figyeltem fel rá, Pedig semmi különleges nem történt, csak annyi, hogy képes voltam jelen lenni. Lassan már elcsépelté válik ez a tanítás, hogy a jelenben kell élni, de akkor megtapasztaltam, először, tudatosan.
„A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány.”
Nem gondolkodtam semmin, nem terveztem, nem aggódtam, csak sétáltunk a friss levegőn, és én egyik ámulatból a másikba estem a gyönyörű és hatalmas virágzó fák láttán. Ennyi is elég. Utána kezdtem el kicsit kielemezni a helyzetet, amikor hazaértünk. Elképesztő jó érzés volt kikapcsolni kicsit, és úgy éreztem rám is fér a boldogság.
Hirtelen szakítottam ki magam a komfortzónámból, új város, új lakás, új iskola, új munkahely, és a szívem időnként vissza-vissza vágyott a régi életembe. Szerintem, ha előbb tudatosodik bennem, hogy mekkora gyökeres változás fog beállni az életembe a költözéssel, sokkal nagyobb félelemmel tudtam volna csak meglépni. Így visszagondolva akkor csak úgy sodródtam az árral. Kedves természetesen mindenben támogatott, ahogy a szüleim is, és egyik pillanatban még egy Pécs melletti kis ékszerfaluban éltem, orvostanhallgatóként és intenzíves nővérként, a következőben pedig Budapesten saját háztartást vezetek, szülésznőnek tanulok, és mellette krónikus osztályon vagyok nővér.
Első olvasatra úgy tűnhet, és nekem is sokáig úgy tűnt, hogy nagyon leeresztettem azt a bizonyos lécet. De nem. Ma már tudom, hogy itt a helyem, ezt kell csinálnom, a munkahelyen pedig, bár jóval kevesebb invazív beavatkozással és vészhelyzettel is jár, az élet és a szakma egy teljesen új oldaláról tudok tanulni sok mindent.
Tehát, a rövid történeti áttekintés után, térjünk vissza arra a bizonyos tavaszi felfedezésre. Ez után az élmény után határoztam el, hogy belekezdek a blog írásba, és tudatosan odafigyelek arra, hogy boldogabb legyek. (Ezeket a felismeréseimet itt és itt olvashatjátok. 🙂 )
Pár egyszerű alapelvet használva, sokkal kiegyensúlyozottabbnak, sokkal vidámabbnak éreztem magam, a felmerülő problémákat pedig sokkal higgadtabban tudtam mérlegelni, és megoldani, illetve ha a megoldás csak hosszú-hosszú idő után jelentkezett, sokkal türelmesebb tudtam lenni. Persze, megkaptam, hogy azért nem idegeskedem, mert a homokba dugom a fejem a problémák elől, és „Elvagyok az én kis Világomban”, és ezek a kritikák az adott pillanatban nagyon is rosszul estek, de tudtam, hogy igazam van. Egyszerűen nem voltam hajlandó olyan dolgon idegeskedni, amit nem tudok már megváltoztatni. Inkább próbáljuk a legjobbat kihozni belőle, tanulunk a hibánkból, és a közös akadály közelebb hoz mindenkit.
Nagy változásokat hozott az életembe az új szemléletmód, ahogy a Világot néztem. Elkezdtem írni a Happy hétindítókat, így mintegy rákényszerítettem magam, hogy figyeljek oda az apró dolgokra is, amik örömet szerezhetnek. Találtam pár kifejezetten inspiráló blogot, aminek a rendszeres olvasójává váltam, több-kevesebb sikerrel megpróbáltam új mozgásformákat iktatni a mindennapjaimba- na jó, inkább mindenheteimbe :).
Úgy alapvetően vidámabb, és energikusabb lettem, persze, kitapasztaltam, hogy vannak medrek is, amik ellen már nem harcolok, inkább elfogadom, és megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Egy jó barátom mondta egyszer nekem, amikor arról panaszkodtam, hogy miért nem lehetek mindig bombaformában: „Most ezen mit csodálkozol? Így működik a Világunk. A nappalt éjszaka, a nyarat tél követi.”
Mi az oka akkor a megújulásnak? Bár már így is egészen már mederben csordogál az életem, rájöttem, hogy ez sem elég. Nem telhetetlen vagyok, csak érzem, hogy bár már most is nagyon jól érzem magam, lehetek ennél is boldogabb, ha teszek érte. És ki ne venné a fáradságot, egy ilyen cél érdekében?
A Januárt így arra szántam, hogy kicsit tudományosabb úton közelítsem meg a boldogság-keresést. Nagy segítségemre volt öcsémtől kapott könyvem: Jorge Bucay: A boldogság útja, Csíkszentmihályi Mihály: Flow- Az áramlat, és elkezdtem Rubin Gretchen: Boldogságterv című könyve alapján az én boldogságtervemet kidolgozni. Azt hiszem, ebben az évben ez lesz a blog egyik fő témája. Rengeteg előadást is végignéztem a témával kapcsolatban, és elképedtem, mennyi anyag van a neten, mennyi embert foglalkoztat ez a kérdés.
Mindemellett persze maradnak a Happy hétindítók, és jelentést adok, hogy állunk az esküvő szervezéssel, időnként verseket is töltök fel, illetve szeretnék majd pár bejegyzést írni az egyetemmel kapcsolatban is.
Nagyon hálás leszek, ha végigkísérsz az utamon, illetve, ha te is belevágnál, esetleg már elkezdted, kérlek, írj ezen az e-mail címen. Akár a tapasztalataidról, akár egy linket, amivel a honlapodra találhatok, akár olyan cikkeket, előadásokat is linkelhettek, amik tovább visznek vagy elgondolkodtatnak. Én is így teszek majd. 😉
Köszönöm, hogy végigolvastad, remélem hasznodra fog válni, hogy itt jársz.
Akkor februártól a MEGÚJULT ESSENTIA FEMINAEVEL INDULUNK!
Várlak vissza!
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: