Hát ez a hét is eltelt. El sem tudom mondani mennyire jól esik most az örömöket összeírni, hiszen több órányi húzós tanuláson vagyok túl, nem éppen kielégítő alvásssal, és még 3 hasonló nap előttem áll. Eddig is mindig nagy örömmel írtam össze a Happy hétindítót ( igazából minden héthez ezt is hozzá lehetne írni. 🙂 ), de most végképp jól esik ez a kis kikapcsolás, bár néha rám tör a bűntudat, hogy a bejegyzés írására szánt időt is eltölthetném pár oldal újraolvasásával, felülkerekedek magamon, és írok. Mert ez jár. 🙂 Mik történtek a múlt héten?
- Elsősorban tanultunk. Sokat. Vészesen közeledik a szemeszter vége, és szinte minden tárgyból most kell bebizonyítanunk, hogy érdemes volt bejárni az órára. Ez bizonyos tárgyaknál hasznos, mert – ezt a legőszintébben mondhatom – bizonyos részeket élveztem tanulni. Láttam értelmét, hogy igen, ez biztosan hasznomra lesz, élveztem utánajárni bizonyos dolgoknak, és úgy egyben az egészet. Tény, voltak nehéz pillanatok, egyes tantárgy erősen és alaposan megtépázta minden egyes idegszálamat ( igen, rólad beszélek gyógyszertan! ) , de végső soron tartom magam ahhoz, hogy tanulni jó, mert többek leszünk általa. Csak a mértéket kell tartani. 🙂
- Az előző pontból kifolyólag töménytelen teát fogyasztottam el a héten, és Úristen! De imádom én ezt! Meg sem tudom számolni hány kacsót töltöttem tele forró vízzel, majd szépen egyik bögrét a másik után kitöltve ürítettem ki. Rengeteg ízt kipróbáltam, kísérleteztem, hogy melyik ízesítéshez mennyi citromlé illik, a végén már a különböző ízeket kombináltam ( meglepően finom a szilvás és kamillás filter összekeverve), tehát: TEA MINDENEK FELETT! ( Szigorúan édesítés nélkül, mert úgy jön ki igazán a tea valódi élménye, és vigyázzunk a vonalakra, ha már máshogy nem igazán jön össze. 😀 )
- Hét elején készítettem el az első szecsuáni csirkét, barna rizzsel, és egész jó lett. Kicsit csípősebbre sikeredett, mint amire számítottam, de csak elfogyott. Szeretek újat kipróbálni, és kell is néha. Jövő hétre is megvan a terv: a szezámmagos csirkét szeretném elkészíteni, aminek a receptje nemrég került hozzám. Remélem belefér majd az időmbe.
- Kedvesnek egyik reggel elég rossz kedve volt, egyszerűen így ébredt, ezért elhatároztam, hogy felvidítom. Hazafelé beugrottam a boltba, és vettem mindenféle apróságot, ami általában jobb kedvre deríti (pl. Quaxy gumicukor, egy hideg sör, és a többi) rápakoltam egy tálcára, és hozzá biggyesztettem egy kis használati útmutatót, így született az instant ” Boldogság-csomag”.
- Szülinapos hetünk volt, Tutyikánk betöltötte a második évet. Hogy telik az idő… Nosztalgiáztunk kicsit, végignéztük a kiskutya kori videókat, fényképeket, és be kellett látnunk, hogy ő bizony már nagy kutya, még ha ez időnként meg is kérdőjeleződik, az esti bújásaival. Volt szülinapi sapka, kutya-torta, és sok-sok jutalomfalat, meg extra séta, elvégre nem minden nap tölti be a kutya a kettőt. 🙂
- Legjobb barátnőm megkért, hogy ha megyek boltba, neki is hozzak már 10 tojást. Így is lett, de támadt egy ötletem. Rajzoltam egy pár szemet a tojásokra, így egész murisan néztek ki a tartóban. Hol van az leírva, hogy csak húsvétkor lehet tojást festeni? Lényeg a lényeg, a nagy hajtásban rá is ráfért már egy kis móka, és így sikerült megnevettetni picit. 🙂
- Szombaton végre esett a hó. Csak épp egy picit mutatta meg magát a tél, amolyan jelzésértékűleg, hogy “Hello! Téli gumikat fel, csizmákat elő, és sálakat megkötni! Jövök ám nemsokára!”. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, amikor megláttam, és rátapadtam az ablaküvegre csodálva a hópelyheket.
- Egyik este spontán felolvasóestet tartottunk Kedvessel. Úgy indult, hogy én elkezdtem magamban énekelgetni azokat a számokat, amiket anno anya gyerekkorunkban nekünk énekelt, aztán Tutyi nagyon felfigyelt rá, így már neki énekeltem ( szegényem :D) , elkezdtünk beszélgetni Kedvessel a gyerekkori emlékekről, kedvenc dalokról, kedvenc mesékről, a következő pillanatban pedig már egymásnak olvastuk fel a régi kedvenc meséinket.
- Megkezdődött a visszaszámlálás, meg kellett (volna) gyújtani az első gyertyát az adventi- koszorún. Szomorúan kell bejelentenem, hogy ez nálunk elmaradt, vasárnap este az ágyból riadtam fel 11 órakor, hogy “Úristen! Ma van Advent első vasárnapja!” Ez most kimaradt a számításból, és a koszorúnk még nem állt készen a munkára. Mégis, így, gyertya nélkül is lelkesítő a gondolat, hogy elkezdődött, ismét gyertyákat gyújtunk, adventi naptár ablakocskákat keresgélünk, a következő pillanatban pedig itt van Karácsony, a kedvenc ünnepem az évben, amit idén lesz olyan szerencsénk, hogy otthon, a családunkkal tölthetjük. Már alig várom!
Köszönöm, hogy erre jártál! És akinek majd eszébe jut, vagy lesz rá ideje, szorítson nekem, és a csoporttáraimnak a zárthelyiken és vizsgákon az elkövetkezendő 3 hétben. 😀
Puszi: Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: