Ismét csokorba gyűjtöttem a múlt heti apró-örömforrásokat.
- Megérkezett az ősz. Bár még javában tombolt a vén asszonyok nyara, a lakásba már beköltözött az őszi hangulat. A mamáktól kapott szőlő, körte, szilva összeállítás legalábbis nagyon őszies hangulatot keltett. Szeretem ezt az időszakot. Olyan szép színes lesz minden, már csak a csörgő avar hangja hiányzik… reméljük nem várat magára sokáig.
- Megtaláltam eddigi legkedvencebb tantárgyamat. Az, hogy felvettem a perinatális időszak élettana és kórélettana nevű tárgyat az egyik legjobb döntésem volt. Az oktató is nagyon jó, mondjuk őt már ismertem tavalyi órákról is, annyira nem vettem zsákbamacskát, de a téma valami eszméletlen. Annyira érdekes dolgok kerülnek szóba, hogy a másfél óra szinte elröppen.
- Az órától inspirálva amikor hazaértem sok-sok videót néztem végig könnyek fátyla alól, ki hogyan közli a szüleivel, hogy nagyszülők lesznek. Sok-sok jó ötletet láttam, már alig várom, hogy az egyiket ténylegesen megvalósíthassam.
- Tutyit a héten állatorvoshoz kellett inni, a bűzmirigyei begyulladtak, és lett egy sipolya is szegénykémnek. Felmerülhet a kérdés, ebben ugyan mi az öröm. Nagy szerencsénk volt, hogy a kezdeti tüneteknél rögtön elvittük az orvoshoz, mert így nem tudott szétterjedni annyira a gyulladás a kis szervezetében. Az pedig kifejezetten nagy boldogság, hogy már sokkal jobban van, ügyesen végigcsinálta az antibiotikum kúrát, és már egyeltalán nem fáj neki.
- A héten megérkeztek hozzám a távolabbi családtagok névnapi ajándékai is, így gyarapodtam egy szuper fülhallgatóval, amit majd futás közben is tudok használni, két nagyon jó könyvvel, és egy csíráztatóval is. Fejben már készülőben is van egy cikkecske a csírákról, és annak áldásos hatásairól, csak megvárom előbb belőlem mit vált ki, én milyen változásokat érzek, úgy hitelesebben tudok írni róla.
- Egyik este isteni fitt-vacsit készítettem. Semmi extra nem volt, mégis nagyon jól esett mindkettőnknek. Kőrözött, sovány túróból sovány tejföllel, bele egy kis hagymával, mellé répát szeltem csíkokra, meg újhagymát, és ehhez társítottunk egy kis búzacsírás extrudált kenyeret. Nagyon jól esett, gyors is, könnyű is, finom is.
- Barátnővel végre elszabadultunk ruházkodni egy kicsit. Mondjon akárki akármit, én szeretek a Hádában vásárolni. Nagyon jó cuccokat lehet kifogni, csak időt kell szánni rá, és türelmet a próbákhoz. Az pedig plusz élvezet, amikor fizet az ember, és leszorozva a ruhák számát, kb. 600 Ft-ra jön ki darabja.
- Hétvégén hazautaztunk, ami egymagában kitesz egy egész heti boldogság-adagot. Bár csak pár órát tudtunk nálunk lenni – esküvőre mentünk haza – az a kis idő is nagyon sokat számított. Megejtettünk búcsúzásképpen egy családi ölelést is, ami feltöltött egy kicsit. El tudtam volna még viselni pár ilyen ölelést, csak az a fránya idő peregne kicsit lasabban.
- Otthon is, és Kristóféknál is virágot hozott a kaktusz. Nagyon örültem neki, mert amikor legutóbb otthon voltunk, épp azon a délutánon nyílt ki, amikor mi hazamentünk. Érdekes, hogy az ember mennyivel jobban meg tud örülni egy olyan virágnak, ami évente, vagy öt évente egyszer virágzik. Igen, értékesebbnek tartjuk azt, amire várni kell.
- A hét záró akkordja pedig Kristóf unokatestvérének az esküvője volt. Csodaszép helyen tartották, az egészet egyfajta szicíliai hangulat lengte körbe. Kővel kirakott terasz, kovácsoltvas asztal és székek, elterülő szőlőültetvény, boros palack lámpák, mindez megfürödve a lemenő nap színeiben. Eszméletlen volt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: