A Nő 5 fő szerepe

Először arra szerettem volna választ kapni, hogy mégis, mitől nő a nő? Mi az, ami miatt mi mások vagyunk? Mi az a legfontosabb tényező, ami megkülönböztet minket a férfiaktól? Viszonylag sok cikket, és sok könyvet olvastam ebben a témában, mégis úgy érzem, hogy számomra fenntartások nélkül elfogadható választ nem kaptam. Talán nincs is.

Azt hiszem pár évtizeddel ezelőtt könnyebben megtalálhattuk volna a kérdésünkre a választ, sokkal egyértelműbbek voltak a szerepek. Karinthy így írta le fordított esetben: „„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” Tehát magunkra vetítve, annyira vagyunk nők, amennyi férfi mellettünk egy férfi… elgondolkodtató. Akkor ezek szerint egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi „elfelejt” férfi lenni, ott a nő, nem tud kiteljesedni, mint nő, mert amennyire az egyik fél átveszi a másik szerepét, annyira kényszerül a másik is, az ellenkező nem szerepébe bújni, csak hogy az egyensúly fennmaradjon. Elképzelhető.

Ha megfigyeljük, a régi módszerek szerint a férfi volt aki „aktív módon” hódított, míg a nő „passzívan” csábított. Ez kezd eltűnni, ahogy a nők egyre több jogot, és kötelezettséget harcoltak ki maguknak, úgy érkezett a felismerés, hogy mi is megtehetjük ugyanazt, mint a férfiak, mi is hódíthatunk. Nincs is ezzel semmi baj, de ha valaki átvesz egy férfi szerepet, ne várja, hogy ízig-vérig nőként bánjanak vele.

Alapvetően a nők hozzák a lágyságot a Világba. Ők azok, akik gyermeket nevelnek, a konfliktusokat képesek kedvességgel is megoldani, nem csak hallgatják, értik, átérzik, és átforgatják magukon, amit a másik ember mond, tesz, és sugall. Osho: Nők könyve című művében nagyon jól ki van ez fejtve. Ma már nekünk is lehetőségünk van BÁRHOL vezető pozícióba kerülni, és ez fantasztikus dolog lenne, ha nem vonzaná magával azt, hogy a legtöbb nő, aki a karrierjében is sikereket akar elérni, úgymond elférfiasodik.

Miért történik mindez? Mert a munkahely a férfiak világába tartozott, míg mi nők belecseppentünk csak, így ez az ő terepük nagyrészt, és aki elismerést akar kivívni magának, annak meg kell keményednie. Nehogy félre értés essék, nem azt mondom, hogy minden vezető pozícióban lévő nő elfelejtett „nőies” lenni, de biztos vagyok benne, hogy a sikerhez vezető úton sokunknak kell/kellett olyan döntéseket hozni, olyan szituációkba keveredni, amitől a női szirénánk napokig riasztott.

Ez egy ilyen helyzet, visszafordítani nem lehet, nem is kell, csak meg kell találni az egyensúlyt. Igen, a munkahelyen kicsit keményebbnek kell lenni, mint általában, ha szeretgetni próbálnánk és megérteni mindenkit, eltaposnak. Szomorú ezt így leírni, de eddig minden tapasztalatom azt mutatja, hogy így van. Azonban attól, hogy egy apró részén az életünknek nem lehetünk 100%ig a nőiességünk birtokosai, rengeteg más lehetőségünk van kiélni ezt.

Carl Gustav Jung személyiségelmélete szerint a nőnek élete során 5 különböző személyiség archetípust kell átélnie, a megfelelő sorrendben, hogy személyisége egészségesen fejlődjön és teljessé váljon. Ezek a gyermek, csábító, feleség, anya, és a bölcs öregasszony archetípusai. Ezt nagyon jó alapnak tartottam, amin el lehet indulni.

Szerintem ezekkel a típusokkal-manapság már kiegészítve a dolgozó nő szerepével is- egész életünkben rendelkezünk, csak egyéniség, és életszakasz szerint, mindig más mértékben valósulnak meg. Kislányként nyílván legnagyobb hányadban a gyermek dominál, de azért a babáink, vagy állataink fölött „anyáskodunk” is, amikor főzőcskézünk, vagy kitakarítjuk a szobánkat a „feleség” szerepre készülünk, és így tovább.

Bár még nem vagyok „bölcs öregasszony”, az élet már engem is kényszerített olyan helyzetbe, hogy minden eddigi tapasztalatomat és tudásomat összevetve kellett tanácsot adnom. Jelenleg legnagyobb mértékben a „Lány”, „Szerető”, „Munkatárs”, és „Feleség” szerepek töltik ki a mindennapjaimat. Igaz, hogy még nem vagyunk házasok, de hát na, azért csak együtt élünk. J De mit is értek pontosan egy-egy szerep alatt?

A „Lány”

Ez a kaliber számomra a szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel való kapcsolatot jelenti, minden olyan dolgot, amik a részei voltak az életemnek, mielőtt kiléptem a „nagybetűs Életbe”. Ide sorolom az álmodozásokat, az iskolát és minden egyéb tanulást, a hobbykat, mert ez az az időszak, amikor még van ideje nagyrészt önmagával foglalkozni az embernek. Ebben a menüpontban lesz megtalálható minden ehhez kapcsolódó bejegyzésem.

A „Szerető”

Azt hiszem ezt a topikot nem kell túlmagyaráznom. Ide tartozik minden, amit a párkapcsolatáért tesz meg egy nő. Hogyan „tartsuk karban” magunkat, hogyan lephetjük meg párunkat, minden, ami szerelem, és romantika. Reményeim szerint itt hatalmas ötletelések és tanácsadások fognak zajlani. J

A „Feleség”

Gondolkodtam, hogy a Szerető nem-e a feleség alkategóriájába tartozik, de végül úgy döntöttem nem. Igenis megérdemlik a nők, hogy külön szerepkör legyen az, amikor magukkal és a szerelemmel foglalkozhatnak. Ide a Stepfordi feleségek mintáját képzeltem el – no csak egészséges mértékig! Hogyan kell finom és egészséges ételeket gyártani, csilli-villi kádat varázsolni, felélénkíteni a szőnyeg színét, apróságokat barkácsolni, hogy otthonosabbá tegyük a lakást/házat. Mindezt annak tükrében, hogy minél költséghatékonyabbak legyünk, hiszen a spórolás lényegében egy nőn áll vagy bukik. Valamint-mivel még a nagy nap előtt állok – itt szeretném bemutatni elképzeléseimet az esküvőnkről, hogy hogyan megy a szervezés, és hogy mennyire válok „menyaszörnyé”. J

Az „Anya”

Van egy olyan megérzésem, hogy ezzel a kategóriával lesz a legtöbb „gondom”, tekintve, hogy még nincs gyerekem. Mégis azért tartottam fontosnak elindítani, mert itt szeretném leírni az elképzeléseimet az anyaságról, hogy miket terveztem, miket találtam, és remélhetőleg Te, kedves Olvasó anyuka majd felhomályosítasz, hogy a „valóságban” hogyan is működik ez. Továbbá itt szeretném majd megosztani, ha teherbe esek, minden élményemet és gondolatomat, és persze félelmemet is.

A „Munkatárs”

Ebben a témakörben elsősorban a magyar egészségügyről szeretnék írni, mi hogyan megy a „színfalak mögött”, hogyan lehet megküzdeni a folyamatos anyaghiánnyal, a betegek és hozzátartozóik elégedetlenkedésével, a munkatársakkal való konfliktusokkal. Annyira azért nem lesz depressziós rész ez sem, hiszen ezek mellett még elmesélem miért választottam ezt a szakmát, miért szeretem, miért éri meg emberekkel foglalkozni, különböző stressz kezelési technikákat szeretnék kipróbálni és továbbadni, illetve hogy hogyan tudjuk karrierünkben kitűzött céljainkat elérni a pozitív gondolkodással.

Remélem felkeltettem az érdeklődésedet, és csatlakozol hozzám. Szívesen várom észrevételeiteket, ötleteiteket, melyik kategóriát mivel lehetne még kiegészíteni, miről szeretnétek még olvasni, esetleg melyik az a témakör, amit jobban szaporázzak, mert izgalmasabbnak tűnik.

Köszönöm, hogy itt jártál!

Puszi: Niki