Essentia Feminae

Zsarnokra vágyva – vers

  Zsarnokra vágyva   Bárcsak ne aludhatnék hónapokon át, Verné fel a szomszédokat vad hisztériád! Kapnál a hajamba, amint kezed felé száll, Lennél a zsarnokom, míg az otthon romban áll.   Sírnék én is veled, magatehetetlen, Mondhatnák az utcán: „Nézd már! De ügyetlen!” Címkézhetnének, ha kell, rossz anyává válok, Nem veszek csokit és utcán kiabálok…. Tovább »

Megmutattam volna neked

Megmutattam volna neked, hogy az élet csodás lehet. Reggel huncut napsugarat, ahogy kis szemedhez szalad. Tincseid közt szél játékát, Szobád falán fa árnyékát, Harmatcseppben kis világot, fűszálak közt csepp virágot. Fogtunk volna falevelet, amit a szél felreptetett, Tenyeret csiklandozó tücsköt, Frissen kisült kifli csücsköt, Cica mancsát, kutyus fülét, almát, diót, dinnyét, fügét, Plüssállatkát kisorcádon, kispárnát,… Tovább »

Missed AB

Ahhoz még nem érzem elég erősnek magam, hogy a történetünket befejezzem, ahhoz kell még pár nap, addig még tisztulnak a dolgok. De addig is szeretném megosztani veletek ezt a versemet, amit aznap este írtam, amikor megtudtuk, hogy nincs szívhangja a kisbabánknak.   Missed AB   Mikor megláttam a két kis csíkot a pozitív teszten, A… Tovább »

A bohóc – vers

          A Nap már lemenőben, a határt estfátylával fedi, Vöröslő kezével a csillagokat helyükre teszi. Hol ékesebb, hol halványabb fénypont akad a ruhára, S még visszatekint félkacéran Univerzumára.   Viszont a lágyesésű selyemfátyol árnyéka alatt, Ahol az ember az álmaiból már régen kiapadt, Egy szúróságú fenyőerdő sötét lombjai között, Bohóc üldögél,… Tovább »

Fohász nagyszüleimért – vers

Istenem! Te hallasz, Te látsz, Hallgasd hát meg e csöppnyi fohászt Nagyszüleimért, ők dolgos emberek, Kik nekem szülőket szeretetben neveltek. Vedd el fájdalmukat, a betegségeket, Ne érezzék többé lábukat merevnek! Add a régi erőt karjaikba, lábaikba, S bólints rá csendesen legféltettebb vágyaikra. Adj nekik nyugalmat, házaikba meleget, Életükben dolgoztak, szenvedtek már eleget. Töröld le szemeikből… Tovább »

Búcsú nélkül – vers

  Este volt már, hideg, kemény este. Talán már a Nap is az új virradót leste. Egy autó veszi a kanyart, jobbra és balra, Hogy miért ment, azt mély titok takarja. Egy nő ült benne, magányosan, csendbe, Majd egy csattanással tért vissza a jelenbe. Nyikorgó fékek, az eső hangja a csöndbe veszett, Csak annyit tud,… Tovább »

Az élet egy nagy habfürdő – vers

        Az élet egy nagy habfürdő, több semmi. Születéskor próbálnak a hab tetejére tenni, Hol vastagabb, hol vékonyabb a réteg, min lebegsz, Ha nagyon vékony, hamar a víz mélyében lehetsz. Ha kellő vastag átölel és fenn tart amíg lehet, Várja, míg erős leszel, aki új útra lelhet. Szülőkként óvnak, de ahogy az… Tovább »

Letisztult fájdalom – vers

Letisztult fájdalom   Csomó gomolyog torkomban, hangom remeg, Könny ül a szememben és szívem megreped. A végtelent ígértük egymásnak, nem ezt, Azt mondtam szeretlek, s te azt mondtad szeretsz. Hittük, hogy megtaláltuk, és a keresésnek vége, Boldogan néztem közös jövőnk elébe. Mindenem odaadtam: szívem, lelkem, álmaim, Te voltál minden napom, gondolatom, vágyaim, Most mégis lelkem… Tovább »

Egy emlék – vers

Egy emlék    Van egy emlék, mely nyugodni nem hagy, S mindig visszatér, kegyelmet nem ad, Lehet, hogy álom, lehet, hogy nem, Akármi is, el nem felejtem.   Sötét éjszaka, egyedül sétálok, Itt-ott megbotlok, de mindig felállok, Megyek pár lépést, hallok hangokat, Ijesztő, jajongó, mély sóhajokat. Megtorpanok, szívem dobban, Érzem, lassan lent vagyok a porban… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!